Háttal állva érzem a szemed, Mindig óv és féltve figyel. Így volt ez akkor, mikor régen A fák alatt sétálva jöttél velem,   És így van most, hogy a lelked S a lelkem összeforrva, megnyugodva Egy közös saját rejteket felkutatva Rügyet hozva, saját gyümölcsöt terem

Leteszem a tollat, vége van egy kornak, Mit eddig a lélek hajtott, kiürült, elhalt. Három év s egy tucat, szép emlék áldás, Lefordított papír, a holnaptól mást vársz.