Nem éreztem jól magam azon az agykontroll tanfolyamon, amin részt vettem. Sok ember volt ott, és csak egy voltam azok közül, akik egy rakás pénzt fizettek érte. Persze nem ez volt az oka, és az sem, hogy a szünetek arról szóltak, hogy vegyek valami nagyon fontos könyvet, ami a szellemi fejlődésemet szolgálja. Az sem zavart, hogy úgy éreztem magam, profi értékesítő csapattal van dolgom, akik mindenből nyereséget szeretnének csinálni, és ehhez még bús képet vágtak.
Vagyis egy kicsit a csalódásom innen indult. Ugyanis miként lehet az, hogy ott minden szervező “szuperprofi” agykontrollos, és mégis szomorúak, miért beszélt mindenki a betegségről, miért éreztem, hogy egy szektában vagyok.
Nem kaptam választ arra, hogy a szellememet miként fejlesszem, helyette azt hallgattam, hogy a betegségek lelki eredetűek, és azokat miképp kell orvosolni. Folytathatnám, de csak felidegesítem magam.
Szeretném tudatni a kedves olvasóval, hogy az agykontroll, a meditáció, a relaxáció nem azért fontos, hogy meggyógyítsuk magunk. Egyszerű a képlet, foglalkozz magaddal, szeresd magad, tiszteld meg a tested és a lelked azzal, hogy figyelsz rájuk, figyelsz magadra, óvod és szereted magad. És szeresd a társad a környezeted legyen az személy vagy a dologi világ, ameddig nem okozol magadnak csalódást, addig a helyes úton jársz.
Nézz tükörbe, és ne kelljen azt olvasni, hogy undorító vagy! Töröld le azt onnan!