Home / a Hank Woody sztori / Tűz és víz között fél úton

Tűz és víz között fél úton

Vannak esős napok, amiket szeretek, és vannak, amiket nem. Jó elnyúlni békésen egy esős délután – a dolgokat magam mögött hagyva. És így belekúszni az éjszaka folyamába, feltöltődni, és kipihenten másnap újra „útnak indulni”. De vannak az esős, szürke napok, amikor a gondokat kell megoldani, átélni vagy megtapasztalni. Az agyam már eszerint jár, ezt hordozom magamban. A negatív aspektust felváltottam egy egyszerű felfogással. Nincsenek problémák, nem kezdem a mondatot a klasszikus „az a baj” szószerkezettel, hanem ezeket a negatív érzelmeket kiváltó dolgokat feladatként kezelem. Egyből más az, hogy van egy feladat, mint az, hogy problémám van.

Régen úgy kezeltem az ilyen napokat, hogy nem vettem fel a telefont, elkerültem a további problémás helyzeteket. Jött a problémaáradat, és elkerültem őket, arra gondoltam, hogy másnap már nem lehet ilyen áramlat, és be is jött, a másnap mindig napsütést hozott, a problémák elillantak, jöttek helyette más pozitív gondolatok.

Ez a hét is úgy kezdődött, hogy a kulisszák mögött esett az eső, két bírósági tárgyalásom is volt, melyet nem igazán akart semelyik receptorom sem. De menni kellett, mert az élet ilyen. Amikor elengedtem magamban azt, hogy ezt nem kívánom, és elfogadtam, hogy bármennyire is nem akarok ott lenni, de ezt a feladatot most át kell élnem, … egy csapásra kisütött a nap. És élveztem nemcsak a tárgyalásokat, hanem a hetet, az utat, amit átélek.

Csodás volt minden, élveztem a kávé mennyei illatát, a gesztenyés süti ízét, melyet már rég kóstoltam, hatalmasat sétáltam Hévízen, ahol egyébként is egy gyönyörű napot töltöttem el, és szuper volt a siófoki ügyintézés, beszélgetés régi ismerősökkel, barátokkal.

Csütörtökön újra szülővárosomban, Budapesten voltam, és sokat sétáltam mind a külvárosban mind a belvárosi részeken. Kicsit furán is éreztem magam, hogy olyan vagyok, mint egy idegen, mert fényképeztem, ahogy a turisták szoktak. Nem tudom miért volt ez az érzésem, de valahogy mindig más lesz Pest, időről időre megváltozik. Az emberek teszik vagy az utcák hangulata, – nem tudom, de az épületek elragadnak magukkal. Több, mint 30 éve csodálom az Opera épületét, mióta először megpillantottam, valahogy olyan monumentális, mint egy templom, de mégsem úgy hivalkodik. Ő az épületek Gésája.

Megélni egy hét alatt a zalai természetbe épített városokat, amik szintén a balatonparti látvány szerves része, ahogy Siófok is, de mégis két külön világ, más érzés, majd a főváros hihetetlen építészeti és műemléki hagyatékát felüdítő élményt nyújtott.

Szülőként felelősnek érzem magam, hogy a gyermekeim megismerhessék, az érzékszerveikkel megtapasztalhassák mindazt, ami körülveszi őket, a szerves részükké váljon az életnek ezen része, az épített műemlékek megismerése, és ne csak a 2D-s világ, melyet a kis ujjaik mozgatásával az átkozott okostelefonjaikon érnek el.

About Allen

Check Also

Események, amik megtörténtek…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.