Home / a Hank Woody sztori / Lólépésben előre

Lólépésben előre

Az én szemszögemből nézve sohasem volt az út elágazásokkal teli, és a döntéseim is megszülettek racionálisan vagy emocionálisan vagy csak azért, mert a vágyaim vezettek. Visszatekintve ez majdnem annyira szövevényes, mint a neurális hálónk. De ez tett olyanná, amilyen most vagyok.

Egy éve hoztam egy döntést, nem akartam a képzeletre bízni a képet rólam, ami kialakult. Vettem a bátorságot, ami egyfajta tisztelet is volt bizonyos személyeknek, és úgy gondoltam, ha már az életem bizonyos szakaszaiban fontos időt töltöttünk együtt, és kialakult egyfajta bizalom, akkor leszek annyira egyenes, hogy ezt tömören, de célra törően megosszam velük. Megtörtént.

Most egy évvel később, csak idősebb lettem, de talán szerencsésebb is. Az életemben fellépő akkori változás egy újabbat is hozott, elengedtem őket, a régi társakat. A hallgatásukat megköszönve megértettem, hogy manapság már nem kell más iránt bármiféle érzelmi kinyilatkozást tenni. Minden rendben van így. Az emlékek megmaradtak, remekül érezem magam azokban az időkben, amikor gondtalanul megéltük a fiatalságunk egyes pillanatait. Most remekül vagyok, és beigazolódott egy nagy tanulság, mely szerint akkor tapasztalhatod meg a valódi életet, ha élsz külföldön huzamosabb ideig, lesznek más generációból barátiad, és más nyelven kommunikálsz velük. És én most imádom a flamand barátaimat, és imádom az ukrán és orosz lányokat is, akik szívesen eltöltenek velem egy kis időt, és nem csak a közösségi felületeken írogatnak.

Az élet remek tanítómester, végigvezet az úton, amin megismered azt, hogyan lehet valamit elveszíteni. És ebben a pillanatban megszólalt a Queen-től a Sail away sweet sister száma. Már nagy tudója vagyok ennek, és csak az van hátra, hogy a pulpituson állva végig is hallgassam, milyen ember is vagyok valójában. És az emberek remekül ismernek. De vajon magukat ismerik-e. Szembe mernek nézni a saját énjükkel? Hamarosan az is kiderül, de addig végig fogom élvezni a nyár minden pillanatát.

A pulpitusról jut eszembe, hogy arra fellépve még figyelembe vesszük, a lépcsőt, ami segítségével fellépünk rá, de fent állva, már ez gyorsan az enyészetté lesz, és nem biztos, hogy ugyanilyen zökkenőmentes a lejtmenet onnan. Figyelni kell minden apró kis részletre. Képzeljünk el egy olyan bizonyosságot, melyet magunknak teremtettünk, és még el is hisszük, hiszen mi magunk állítottuk fel a tézist is. A környezetünk már annyiszor hallotta, hogy maga is elhiszi, vagy ami még rosszabb, feltétel nélkül el is fogadja. Ez az igazi bizonyosság. Ha sokat mondjuk, még demagógia is lehet vagy eretnekség. Hallhattunk már ilyet a történelemben itt a megterített asztalnál a lapos Föld utolsó asztalánál. Az igazságról gyakran eszembe jut édesapám figyelmeztetése, amellyel az életre nevelt, hogy a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát. Hamarosan kiderül, de még 2 hónapot várnom kell rá.

About Allen

Check Also

Ülj le! Egyes.

A nő elmegy a látóhoz, és megkéri, hogy mondja meg neki, mi fogja a jövőben …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.