AlleBox blog
Related Articles
A közösségi oldaladon megosztott posztjaidat sokszor olvastam, és számos esetben válaszoltam is rá. Pár nappal ezelőtt azonban kikapcsoltam az értesítéseket. Nem azért mert megváltoztál, hanem inkább azért, mert rendszeresen írtál hasonló dolgokról, amiben kifejted a sajátos véleményed. Nem az volt a problémám az üzeneteiddel, hogy eltérő a véleményünk, hanem az, hogy az egy “képes magazin”, és nem egy személyes életmódi tanácsadó oldal. Nekem nincs bajom azokkal, akik másképp gondolkodnak, mindaddig, míg a mások gondolata, cselekedete engem is elgondolkodtat. Én nem hiszek a fekete-fehér, igen-nem világban, szerintem az emberek a kettő között “vannak”. De ha nem így van, akkor az biztos, hogy a feketéből nem lesz azonnal fehér.
Nem kérem, hogy változz meg, és szerintem jól van az, amit csinálsz, de kell egy kis idő, amíg újra érdekes lesz számomra az a sok mondanivaló, amit közölni szoktál. Talán pont ez az egyik közös bennünk, a sok mondanivalód, még akkor is ha nem pont úgy látom, mint Te.
Köszönöm, hogy a figyelmembe ajánlottál sok dolgot, köztük van a Apák az Igazságért Közhasznú Egyesület is.
Olvastam a hozzászólásaidat a gyereked ügyében, és legalább annyira megérintett, mint az én ügyem. Évek alatt át tudtam érezni a Te küzdelmedet a saját gyerekedért, és kívülről nézve kicsit a saját hiányérzetemet, válságomat feledtetni tudtam a gyerekeim iránt. Nem ismerem a pontos helyzetet nálatok, és nem fogom a saját helyzetemet sem leírni. Osztanom kell a véleményed azonban, hogy a gyerekek számára fontos szerep hárul az apára, és a fejlődésük számára a normális apa-gyerek viszony elengedhetetlen. Pont azért fontos, amit fent is írtam, ne legyen fekete-fehér helyzet. Ismerjék meg a szüleik reakcióját, élethez való hozzáállását, a magatartás formáját, és legyen meg a lehetőségük, hogy maguk döntsenek.
A szülőknek nem az a dolga, hogy a saját vágyaikat felhasználva a gyerekeket eszköznek használják, hagyni kell a gyereknek önállóan dönteni az érzelmeiről, az érzéseiről, de erről csak akkor tud saját maga dönteni, ha a szülő nem befolyásolja mindegy, hogy életközösségben vagy a nélkül élnek.
Tudom, hogy vannak szülők, akik korlátozzák a másik szülő jogait, hogy a gyerekével tartsa a kapcsolatot, még a kommunikációt, a játékot, a korlátok közé zárt kapcsolatot is megtiltja, a gyerek láthatást korlátozza akár annak a vállalásával, nem számolva a rá váró következményekkel, vagy épp a hatóságokat játssza ki az országhatárok átlépésével a kötelező regisztrációk elhagyásával, akár épp a szociális hálót veszik igénybe jogosulatlanul vagy nem veszi igénybe és társadalombiztosítás nélkül marad. De miért is? Az biztos, hogy nem a gyerek védelméből, hanem a saját vágya vagy az egoja érdekében. esetleg szerepet játszik, mártírként jeleskedik, vagy épp azon van, hogy valaki megsajnálja, felkarolja, támogassa.
Mire a választ megkaphatjuk, addigra felnő egy társadalom, akit nem a szülei neveltek, oktattak, hanem a szülők egoja érdeke szolgái lettek, és a Világ másik végére menekülnek. Vajon magunkra ismerünk vagy csak a gyerekeink viselkedését tudjuk majd kritizálni ahogy a szüleink esetében tettük?
Egy alternatív vélemény szerint így alakult ki a válasz a másik kérdésedre, hogy miért is van, hogy annyi magyar keres külhonban boldogságot akár csak boldogulást.
Egyszer majd megkapja mindenki a saját válaszát, kiderül, hogy mi vagyunk vagy a gyerekeink azok, akik menekülnek, – esetleg mindketten. A politikai vagy szociológiai spirálban hiszek. A családfánk tanulmányozása során találtam egy adatot, ami azt mutatta, hogy már az 1900-as évek elején a 500.000 magyar ember ingázott az USA és Magyarország között. Akkor a dokumentumok azt mutatták, hogy ezek az emberek (ahogy akkor hívták őket: parasztok) az idénymunka miatt és a családjuk eltartása miatt vállalták a hetekig tartó utat. Ma ez miképp változott szerinted, és hogy fogják ezeket az embereket hívni a jövő században?
Zárom soraimat. Ne változz meg!
