Tag Archives: vers

Ajtóba vert szögként másképp látom Az eltékozolt óráidat nem számolom Oly sok mindent akasztottál már rám Lassan ideje keresned új szög után   Amikor a hajdan erős vas meghajlik És a ráakasztott terhek lehullanak Akkor is szög maradok, bár hajlott Lesz egy erős fogó, mely helyrepofoz   Csukd le a …

Már nem kell rövid póráz, elég egy Telefon. Add a kezébe, Te élhetsz Szabadon. Nem kell félned semmitől Kontrollt a Google kezel. A Teremtő csak pislog, Nem érti a jelent. Egykor Volt tisztelet, család, barát, felekezet. Ma új hovatartozás születik, a kérdés: Milyen az operációs rendszered?   Hát csak nézd …

Egy felreppent parázs, Mit a szél tovavisz Egy örök pillanat, melyet Elraktároz mélyen a szív

Itt ülök a padon, ahol ülni szoktam Nincs semmi baj, elnyújtóztam Holnaptól egy új Világ új élete vár Minden szép lesz, mint kinyílt virág Formája s illata, már e kép is oly laza Feszültség nélkül, nincs mit vesztenem Felemelt fejjel állj mellém, légy velem!

Egy fülledt őszi éjszaka szarvasbőgést hallgatva Puha pokrócon pihenve, szőlőt majszolok Hátamat a lágy szellő átöleli, gondolom, az élet császára vagyok Nem létezik tér és idő, nem léteznek holnapok Egy van most a jelen, az ég, a hála, hogy ez nekem megadatott.

Tisztelem benned, hogy nem ítélkezel Távolról is rajtam tudod tartani a szemed Tudsz védeni, és oltalmad nem terhes Nem szidsz senkit, és a hangod is kedves   Becsülöm benned azt, hogy NŐ vagy Nem vagy irigy, a másé az nem hajt A szívedben az egész Nirvana elfér És abban az …

Van a jobb és van a bal, vagy a Fel vagy le, az apa és az anya Látod te is valahogy persze az Ahogy én látom nem ugyanaz   Érthető is, mert a kettő közt van A lényeg, benne van foglaltatva Minden mitől nem láthatod azt, Amit a középső rész bölcsen …

Beszéltem veled, kaptam levelet Már nincs mit mondanom Elmúlt a pillanat. Fogtad a kezem Korábban, nincs már oltalom Tudod, érzed ezt. Én is így teszek És lassan az „űrt” is  felfogod

Mi bennem felszáll, a mindent eltakaró köd A környező tájra telepedve eltakar, de fönt Az ég felé egy kis, de erős foltban – mint bölcs Koponyában a gondolat – fent átüt a jövő, Ott átszűrődik a nap fénye, s meglátom igéző Arcodat

Nyár idusán a napsugár szűrődik át Sűrű lombjai alatt komoran sétálva Meglátva a kerítés lábazatán a lehulló Levelet mely e nyár „utolsó” levele volt   Az idő itt megállt, nem láthatsz többet Nem lehetsz ott, ez most végleg lehullott A nyár még tart, üde a Világ máshol Ez a levél …