Egy fülledt őszi éjszaka szarvasbőgést hallgatva
Puha pokrócon pihenve, szőlőt majszolok
Hátamat a lágy szellő átöleli, gondolom, az élet császára vagyok
Nem létezik tér és idő, nem léteznek holnapok
Egy van most a jelen, az ég, a hála, hogy ez nekem megadatott.
Check Also
Meghajolt szögként boldogan élni
Ajtóba vert szögként másképp látom Az eltékozolt óráidat nem számolom Oly sok mindent akasztottál már …