AlleBox blog
Related Articles
Kisfiam, ma veled keltem, és veled is fogok nyugovóra térni. Egy apa megteheti, ha van hozzá szerencséje, hogy ilyet tegyen mindenfajta pejoratív értelem nélkül. Imádtam az első kilenc évben minden közös pillanatunkat és mindazt, amit egy apa megtapasztalhat a fia kapcsán.
Pedig kilenc éve még nem tudtam ez milyen érzés lehet, és talán nem is szerettem volna, ha fiam lesz, mert nem voltam kész arra, hogy ebben a világban az apja legyek, nevelhessem, mutathassam az utat neki. És ez inkább védekezés, mint tudatos döntés volt. Ma már könnyebben kezelem ezt a kérdést, mert számtalan olyan dologban ő segít nekem, ami kilenc éve még nem is létezett.
Emlékszem, négyévesen alig beszélt, nem akart megszólalni, a legtöbb, ami kijött a száján az “anya” és a “nem” volt. A mondatképzés egy kicsit sem volt az erőssége, de a kommunikáció többi módját mesterszinten űzte. És nem is tudom, hogy meglepődtem vagy sem, de amikor a tablet-emen a youtube kisfilmek között állandóan legós filmeket nézett, le sem esett először, hogy a gyerek még olvasni sem tud. És csak később kérdeztem rá, hogy ezt miképp tudja megcsinálni. Persze, nem mondott sokat, inkább beszaladt a szobájába, kihozott egy legós dobozt, és csak annyit mondott motyogva, kis pösze szavakkal, hogy ezek, amik itt vannak, beütöm a tabiba, és a kis ujjaival a legó betűire mutatott.
Azóta tudom mire van szüksége, arra, hogy a barátjaként játsszak vele, kergessem, bunyózzunk, focizzunk, hagyjam, hogy örömteli pillanatokat szerezzen magának, kibontakozhasson abban, amiben igazán jó. Kevés dolog tud nagyobb örömet szerezni annál, mint amikor tiszta szívből nevet, és élvezi a pillanatokat. Örülök, hogy tehetséges a fociban, de igazából a labdaérzéke kimagasló, és a csajokkal is nagyon jól „bánik”. Ebben persze segítéségre van a másik két lánytestvére, aki mellett vagánynak kell lenni, mert nem könnyű a lányok mellett “kistesóként”, fiúként átélni a mindennapokat.
Ahogy az előbb említettem, számos olyan dolog van, amiben már nem lövök labdába mellette, ilyen például a spanyol nyelv, amiben valószínű sohasem lehetek olyan jó, mint ő, imádom, ahogy kiejti a szavakat, neki lett ez a nyelv kitalálva. …És persze ott van a foci különféle formája, ahogy beleveti magát a játékba, és élvezi azt, hogy a játék királya lehet, ez hihetetlen kikapcsol engem is, és örülök, hogy játszhatok vele. Visszatér a fiatalkori és korafelnőtt lelkesedésem a játék iránt. A különböző konzoljátékokról ne is beszéljünk, abban teljesen otthon van. Korábban még a nintendós játékokon mutatta meg, hogy kell a küldetéseket megcsinálni, mert tudta. A youtube nagy király lett, mindent beszippant róla.
És éppen ezért akkora öröm, hogy amikor ételt készítek a konyhában, akkor szívesen olvas, és meséli el a tartalmát az olvasott anyagnak, sőt a könyvtár gondolata sem verte nála ki a biztosítékot. Gyorsan megértette, hogy azért fontos, mert azon a helyen nem a démonok élnek, akik elveszik a kézi kis eszközeit, és az xbox kontrollerét, hanem az a hely, ahol megtaláljuk a lelki békénket, és megtanulhatunk egy dologra úgy koncentrálni, hogy az életünk későbbi részében az a segítségünkre legyen. Ha van olyan, hogy lelki béke, akkor a könnytár a biztos pont, ahol ezt megtalálhatjuk és ahova elvonulhatunk.
És a végére hagytam azt, ami a legfontosabb nekem, a kommunikáció legfontosabb részét, ami közöttünk van, ami nem más mint az érintés, azt, hogy megfogja a kezem, állandóan azt szeretné fogni, mert fontos neki, és gyakran megkér arra, hogy simogassam, amit én a legnagyobb örömmel teszek, hiszen Ő az én fiam!
Köszönöm, Andorka, hogy az apukád lehetek! Életem egyik legnagyobb öröme ez.
És talán majd egyszer, amikor Te is felelősségteljes apuka leszel, megérted, milyen is ez az érzés, miért fontos az, hogy játszva tanítsunk, játszva értessem meg veled azt, hogy a dolgokért vállalni kell a felelősséget, a becsületünket nem szabad eltékozolni, és tisztelni kell a körülöttünk lévőket.
