Veled vagyok ma még, ölellek
Nincs távol a hangod, érezlek
Hozzám bújva, beléd karolva
Miénk a Világ minden nyugalma
Kisimult az arc, szemem is nevet
Érzem megint meleg tekinteted
Simít a kéz, melyet imádok fogva
Veled leszek ma is és minden nap
Nincs idő, ha Veled vagyok, csak tér van és élet
Van erőm gyengének lenni, s erőn felül szeretni.
Az életemért hullajtott könnyeket lassan felszárítod, Nap
S mint a virág nyílok ki, ha éltető vizet kap.
Dőlj most hátra ez „a pillanat”
Eljön érted, mint minden pirkadat
Számolj most bátran vissza
Mire nullához érsz, enyém vagy
Hallhatsz, ha nem fülelsz?
Láthatsz, ha nem figyelsz?
Nincs más hátra, mint – érzés
Mely belülről jön, mint a féltés.
Most itt vagyok, őrizlek, védelek
Veled tudom csak elképzelni az életet
Nem lesz kiút, mellékvágány, félelem
Innen mi együtt, előre, fel, csak veled!