Tag Archives: vers

Végigsimította a fülemet a hangod Megérintett a kezed, izzadok Vágyom a pillanatot, mikor Újra a szemedbe pillanthatok Nézz rám és láss Szeretném, hogy velem szállj Érezd a lelkemet Tedd rá a kezedet.

Megélem a jelent, nem félem a jövőt Minden mi van, egy szimbólum jelöl Holnap, ha felkelek nincs bennem félsz Mert a ma minden jele a jövőbe mutat   Repülj velem, fogd a kezem szorosan Érezd, hogy a hátam erős támasz Feküdj rá, elernyedve nyugodtan Itt vagyok féletelek, és óvlak   …

Ravasz a szemed, vág az eszed Szeretsz, mindenkit szeretsz Adni úgy tudsz mint senki Én nem tudok neked nem venni Érzem azt, hogy belőlem vagy Egyforma a szín, egyforma a haj Kócos voltam mindig mint Te Remélem, ez így is marad Nehéz volt az elválás ma De nemsokára újra eljön …

Egy madár vagyok, ki fentről Mindent lát, Te látod lentről Ahogy az égen átsuhan, de nem Azt, hogy ő lát mindent, pontosan   Szembe szállok a széllel, vagy Ahogy én érzem, pontosan Abba az irányba visz az utam Ami ott a sorsomba róva   Két látásmód, de mégis az út …

Nevetek, mára csak nevetek, mert azt hiszed Van okod arra, hogy a szememre vessed A tegnap búját a múlt árnyékát, melyen Nem látsz át, de soha nem is láttál   Haragszol rám, haragudhatsz a világra Nem marad más, mint egy szabásminta Ahogy fogod az anyagot, mely mindig passzos Benned ördög …

Egy felhő szélén ülök, és röhögök Vagy sírok nem tudom, mert pörög Egy csepp. Melyet úgy látsz könny?   Nem úgy van, ahogy Te látod, Férfi vagyok, erős és bátor, Ha kell érted mindent áthágok.   Az nem lehet más mint verejték, Én nem vagyok, sírós, gyenge, Az nem más …

Deres halántékom mögött, redős homlokom alatt Az elhangozott szavak súlya könnycseppet fakaszt. Nem az fáj, ami elmúlik, ami így a múlté, odavan, Hanem a holnap égő vágya, mely így hasztalan.   De értem én a vágyat, a lendület téged újra hajt, Nem lehetsz egyszerre vad és vadász. Holnap majd, Mikor …