Home / A mi kulturánk / Elmúlt, minden elmúlt mára

Elmúlt, minden elmúlt mára

Nevetek, mára csak nevetek, mert azt hiszed

Van okod arra, hogy a szememre vessed

A tegnap búját a múlt árnyékát, melyen

Nem látsz át, de soha nem is láttál

 

Haragszol rám, haragudhatsz a világra

Nem marad más, mint egy szabásminta

Ahogy fogod az anyagot, mely mindig passzos

Benned ördög lakik, aki mindig dacos

 

Én nem vagyok senki, régen ismertél

Egy más személy vagyok, akit nem kedveltél

Adtál egy arcot, rám tettél egy terhet

A te problémád, élj vele immár te.

 

Elmúlt a nyár, a keserű tavasz után

Nem fúj ránk a szél, kutya nem ugat

Nem hallom a hangod, nem látom a szemed

Már régóta nem keresem üres tekinteted

 

Megmaradsz a korban, nem változik semmi

Külön járod utad, nem zavar már senki

Nem tudom, volt mi szép volt vagy képzelem

Egy kósza gondolat szórakozik velem

 

Kiürült a pohár… Már száraz a tenyér

Mi korábban az izgalomtól verejtékezett

Elfelejtem a színét szomorú szemednek

Elfogyott a vágy, hogy mindennel védjelek

About Allen

Check Also

A vadászkutya sorsa

  Kutya vagyok, nem ugatok, Teli Holdig el sem látok, érzékeim Nem szolgálnak gazdát, senkit, …

One comment

  1. …..milyen gyönyörű és misztikus itt a Földön nő és férfi kapcsolata és a szavak, amikkel kommunikálni tudnak.
    Pontosan azért fogott meg ez az utolsó sor, mert én ebben éreztem az egész vers lényegét, azt, amit utána meg is írtál, hogy ez fejezi ki a végső elengedést, a már nem akarást, a közönyt, amikor egy férfinek már nem nő az a nő, és már nem tudja, nem akarja azt adni neki, ami az alapvető, ősi, elemi feladata egy kapcsolatban, a védelmet. És ezért nagyon szomorú ez a vers.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.