AlleBox blog
Related Articles
Nevetek, mára csak nevetek, mert azt hiszed
Van okod arra, hogy a szememre vessed
A tegnap búját a múlt árnyékát, melyen
Nem látsz át, de soha nem is láttál
Haragszol rám, haragudhatsz a világra
Nem marad más, mint egy szabásminta
Ahogy fogod az anyagot, mely mindig passzos
Benned ördög lakik, aki mindig dacos
Én nem vagyok senki, régen ismertél
Egy más személy vagyok, akit nem kedveltél
Adtál egy arcot, rám tettél egy terhet
A te problémád, élj vele immár te.
Elmúlt a nyár, a keserű tavasz után
Nem fúj ránk a szél, kutya nem ugat
Nem hallom a hangod, nem látom a szemed
Már régóta nem keresem üres tekinteted
Megmaradsz a korban, nem változik semmi
Külön járod utad, nem zavar már senki
Nem tudom, volt mi szép volt vagy képzelem
Egy kósza gondolat szórakozik velem
Kiürült a pohár… Már száraz a tenyér
Mi korábban az izgalomtól verejtékezett
Elfelejtem a színét szomorú szemednek
Elfogyott a vágy, hogy mindennel védjelek
…..milyen gyönyörű és misztikus itt a Földön nő és férfi kapcsolata és a szavak, amikkel kommunikálni tudnak.
Pontosan azért fogott meg ez az utolsó sor, mert én ebben éreztem az egész vers lényegét, azt, amit utána meg is írtál, hogy ez fejezi ki a végső elengedést, a már nem akarást, a közönyt, amikor egy férfinek már nem nő az a nő, és már nem tudja, nem akarja azt adni neki, ami az alapvető, ősi, elemi feladata egy kapcsolatban, a védelmet. És ezért nagyon szomorú ez a vers.