Háttal állva érzem a szemed,
Mindig óv és féltve figyel.
Így volt ez akkor, mikor régen
A fák alatt sétálva jöttél velem,
És így van most, hogy a lelked
S a lelkem összeforrva, megnyugodva
Egy közös saját rejteket felkutatva
Rügyet hozva, saját gyümölcsöt terem