Amikor a huszonkettes csapdája részt írtam említést tettem a perfeljegyzésről. A gondolataimat kifejtettem akkor. Most inkább az érzésekről és arról fejteném ki, hogy miről is szó a család, és milyen ember lennék, ha gyerekeimtől elvennék valamit. Nem jó, nem büszke, nem egyenes, és nem apa. Ilyen lennék akkor. Olyan családból …

Nyár idusán a napsugár szűrődik át Sűrű lombjai alatt komoran sétálva Meglátva a kerítés lábazatán a lehulló Levelet mely e nyár „utolsó” levele volt   Az idő itt megállt, nem láthatsz többet Nem lehetsz ott, ez most végleg lehullott A nyár még tart, üde a Világ máshol Ez a levél …

Végigsimította a fülemet a hangod Megérintett a kezed, izzadok Vágyom a pillanatot, mikor Újra a szemedbe pillanthatok Nézz rám és láss Szeretném, hogy velem szállj Érezd a lelkemet Tedd rá a kezedet.

Nincsenek már bálványok, újat sem épít senki Nem kell minden héten templomba menni Elég egy sima felület, a legújabb gorilla glas Melyet null-huszonnégyben tíz ujjal matatsz.   Vegyél új ruhát, új cipőt, fesd ki magad Egy hajmosás után rajtad jel sem marad Kezdésnek szívj el egy cigit vagy hármat Te …

Ez a legjobb a Világon. Ugye????

Megélem a jelent, nem félem a jövőt Minden mi van, egy szimbólum jelöl Holnap, ha felkelek nincs bennem félsz Mert a ma minden jele a jövőbe mutat   Repülj velem, fogd a kezem szorosan Érezd, hogy a hátam erős támasz Feküdj rá, elernyedve nyugodtan Itt vagyok féletelek, és óvlak   …

Olyan furcsa…. Hallok valamit, de nem értem. Látok valamit, de alig hiszem. Érzek valamit, mintha mindent. Olyan furcsa…. Az élet játéka…