AlleBox blog
Related Articles
“Le style, c’est l’homme” – Mondta Georges-Louis Leclerc, Buffon grófja, amikoris a francia akadámia soraiba fogadták.
Rövid idő alatt harmadszor kerül az utamba a stílus, melyet alapjában véve egyfajta, a külső kinézetet meghatározó tényezőként kezelhetnék. Kezeltem is, mint szót, mert inkább a külsőséget meghatározó jelzőnek fogtam fel, kivéve, amíg ezt a konkrét idézet nem talált be a lelkembe.
Be kell látnom, hogy a stílus szót másképp kezeltem, a belső lény megfogalmazására inkább a magatartásformát vagy jól neveltséget leíró jelzőket használtam. És a külső meghatározását használtam a stílussal, mint egyfajta igényességgel. Kedvelem a szép cipőket, a klasszikus ingeket, de szeretem a modern, meghökkentő ruhadarabokat és kiegészítőket is, még a nemrég, ajándékként megkapott Schiffer könyvet is szívesen lapozgatom annak ellenére, hogy nem találom kiemelkedőnek, mert olyan mint egy kinyomtatott lexikon, de mégis lefoglal, mert a 80-as évek írási stílusa mellett a jövőbe repít, és egy kicsit el tudok időzni a jövőben, ami a jelenünk.
De vissza kell térnem a viselkedésnormákra, vagy ahogy a későbbiekben használnom illene, a stílusra.
Ha szembe jön velünk egy ilyen kijelentés, hogy a stílus maga az ember, azt hova rakhatjuk, mit kezdhetünk vele? A mérleg melyik irányba fog elbillenni, figyelembe veszi az értékeket vagy csak a negatív jellemzőket tárgyalja? Egy ilyen esetben el tud gondolkozni az, akinek mondják, és megfelelő személytől kapja a “figyelmeztetést”? És igen, ha a legközelebbi személy mondja ezt, akkor azonban tudhatjuk, hogy elég nagy a baj. 🙂
Egyben biztosak lehetünk, azt hiszem, el kell gondolkoznunk azon, hogy vajon mi az amit a saját képességeinkhez képest jobban kellene csinálni, és a megszokott, rossz szokásként kialakult dolgainkon változtatnunk kell, mert a környezetünk kezdi azt nehezen viselni. Nem lehet mentségünkre az sem, hogy több van a vállunkon, vagy az, hogy a feladatunk elvégzéséhez több erőforrás kell. Lehet igazunk abban, hogy nagyobb a nyomás, de azt a megfelelő helyen a megfelelő időben kell kezelnünk, a megfelelő személy bevonásával, aki feltételezem a számára is elfogadható módon tálalva igényünk bejelentését, el is fogja azt fogadni, közreműködő partner lesz.
A fentiek értelmében egyet tudok ajánlani, mert az élet elég rövid ahhoz, hogy azt hihessük, lesz majd második lehetőség:
Öltözz úgy, ahogy szeretnél, a személyiségedet viszont ne az elvárásoknak, hanem a saját magad által is elvárt magatartás formának, a kölcsönös elismerésnek és toleranciához igazítsd, és legyél türelmes környezeteddel, ne erőltesd rá a saját akaratod. Emlékezz azonban a mérlegre! Biztos az, hogy ezt az idézetet alkalmaznod kell?
