Nagy fába vágtam a fejszám, nem mintha lett volna más választásom. Most este 10 felé elmondhatom, hogy ma már nem festem be a körmömet körömlakkal, és ez nem azért van mert férfi vagyok, hanem az idő hiánya miatt. 🙂
De hogy is alakulhatott ki ez a nem éppen idilli helyzet?
A feleségemnek dolga van Magyarországon, és én lettem a pótanya erre az időszara, ami egy teljes hét lesz. Ma 10-kor kezdődött azzal, hogy a repülőtéren elbúcsúztunk szeretett és gyönyörű páromtól, és a gyeplőt a három gyermekünkhöz a kezembe adta, én meg mint jó férj nemet bólogatva igent mondtam.
Az első utunk egy sólepárlóhoz vezetett, ahol készítettünk pár fényképet és egy kis videót, olyat, amilyet a munkánkhoz szoktunk készíteni nyugodt vízfelszínekről. Itt megnézheted!
Azután elmentünk egy bevásárlóhelyre, és a kosarunkat telepakoltuk egy rakás étellel, melyek alapul szolgálnak a következő két nap ételeihez. És ezzel magasra emeltem a lécet, mert a kinti sütögetés vagy egy egyszerű étellel nincs problémám, de egy hétre úgy készülni, hogy gluténmentes legyen minden étel és időre kész, az már más tészta, hogy maradjunk a gasztronómiánál. 🙂
A kezdeti feszültséget gyorsan levezettem egy kis játékkal, kihívtam a fiamat xbox-ozni, és bátran mondhatom, hogy a közel negyven éves előnyöm semmit sem ért, voltak olyan pillanatok, amikor arra gondoltam, hogy simán kidobom a harmadikról (az xbox-ot). Na jó ez nem teljesen igaz, de az tény, hogy kemény ellenfél minden fajta játékban.
Ezután jött az ebédkészítés, mely tarja volt édes és hagyományos sült krumplival a lányom pedig tésztával kívánta, úgyhogy ő tésztát kapott. A sütés főzés az első alkalommal nem volt problémás, jóleső érzés vett hatalmába, és még az oldschool rádióadás sem bosszantott fel, mint odahaza a classfm állandó slágerkínálata.
Az ebédet elfogyasztva lementünk egy közeli strandra, ahol a gyerekek játszottak a barátaink gyermekeivel és most talán ritkábban jöttek oda panaszkodva hozzám, de az is lehet, hogy a halak kötötték le a figyelmemet vagy az a “jófej “srác, aki mellém állt, és keresztbe pergetett elém. A “konteszt” magyar sikert hozott, 5 farkassügért fogtunk ki amíg a parton pecáztunk.
Onnan irány haza, és már mint apuka játszottam a gyerekeimmel egy órácskát, amikor is szólított a feladat, a vacsora. Az eredmény magáért beszélt, így nézett ki, kb. 1 órája: klikk
Ezek után m lehet hátra, minthogy mosogatás, rend rakás, elpakolás, fürdetés és fektetés…
Kemény dolog anyának lenni, de holnap egy kicsit apa is leszek, mert a holnapi Barcelona meccset meg fogom nézni, és lehet, hogy sört nem iszom alatta, de az a pillanat Apuci pillanata lesz!