Egy hosszú út margójára

Az út nem Murciában kezdődött, és nem is ott ért véget.

Amiért meg kell említenem, az a hatalmas, többsávos körforgalom, aminek a tervezési munkái tarthattak annyi ideig, mint amire szükség lenne ahhoz, hogy valaki a működését megértse. Talán nincs is szükség arra, hogy megértsük,… keresünk egy sávot a 7-8 közül, és aszerint válasszunk, hogy a felülről nézett körforgalomból várhatóan hol kell majd kimenni. s aztán mondjunk egy Miatyánkot.

Itt kezdődik a vesszőfutása sok-sok autósnak. Mindenki tart valahova, és mindenkinek van duda az autójában és fék és gázpedál. Ha szerencsénk van, akkor autóstársaink megtalálják úgy a kivezető utat, hogy mi is odaérhessünk.

A körforgalom első negyedcikkelyben még szerencsém volt, és haladtam abban a sávban, amit az én sávomnak véltem, mentem a középen vezetők nagy bátorságával, és úgy tettem, mintha nap mint ezt az utat járnám nagy előszeretettel, amikor megláttam, hogy a svéd áruház boltjához vezető úthoz majd ki kell sorolnom jobbra. No nem teljesen jobbra, mert az már sok lehet a későbbi körforgalom bejáratánál, hanem csak úgy jobbközép felé, olyan liberális irányba, amolyan polgáros mértékkel. 🙂

Azt hittem menni fog, és a balra tőlem haladó autós is azt hitte, hogy ki tud sorolni, de ő még a soron következő kijárat felé próbálta megtalálni a kivezető sávot, valamelyiket a sok közül, de legalább egyet, hogy elérhessen a célláig, és a jobbra tőlem haladó is ezt szerette volna, csak bal irányba.

A követező események zajlódtak le egy másodperc alatt: a jobb oldali autós elkezdett dudálni, biztos azt hitte, hogy a hanghullám, majd hatással lesz az autómra, és majd elfúj minket az útjából, mire a bal oldali autós befékezett hirtelen, és szinte megállt, és ekkor én, a győztes, akit csak ledudálni tudtak, és befékeztek mellette, elmentem egy sávval balra, s úgy érezhettem egy pillanatra, enyém a világ, és akkor nagyjából a középre beirányozva megláttam, hogy a kijárat előttem van, már csak egy negyednyi részt kell mennem a körforgalomban.

Ilyen körforgalommal keveset találkoztam azóta is, van olyan, amit úgy készítettek, hogy a párhuzamos két-két sáv halad át a körforgalomban, mintha főút és egy mellékút találkozna, és nem is értik, ha ki akarsz térni a mellékútra, dudálnak, villognak, talán még átkozódnak is a szélvédőjük mögött. De ez érdekel egyáltalán még valakit? Ez a XXI. század, írjon rá egy alkalmazást vagy küldjön embert a Marsra Tusk helyett!

A kedvenc körforgalmamnál pedig elsőbbséget kell adni, amikor a körforgalmon belül haladsz. Érted!? Fel van festve a macisajt, oda kell figyelni, mert csattansz. Ez tetszene a Zalaegerszegieknek, mert ott meg azt nem értették, hogy mit keresel Te abban a kör izében, amikor ő a főúton jön. Volt olyan eset, hogy mentem harminc kört, mert a másik autós kereste az igazát. Nagyon kereste, még erőszakhoz is fordult volna, az értelmetlen dudálásokról ne is beszéljünk, és talán azt a nem férfi szereplőt sem kell túlbeszélni, aki a körforgalomban szemben ment (talán igaza volt, hiszen balra szertetett volna menni, és ezt sohasem gyakoroltatták vele). Na persze az egyszerűbb, mint a szabályok felől érdeklődni. Ennyit tesz, ha egy város úgy alakítja ki az úthálózatát, hogy a jogosítvánnyal rendelkezők még sohasem láthattak jobbkezese utcákat vagy körforgalmat.

 

A kávé, ó az a csodálatos kávé.

Talán naiv voltam, amikor azt hittem, hogy nem lesz baj, és menni fog az első nap levezetni ezernégyszáz (ahogy a múlt évben tanították helyesen leírni ezer-négyszáz) kilométert. Vagy csak egyszerűen nem akartam túl sokszor megállni a koffein vízhajtó hatása miatt? Nem is akarnám túl hosszúra engedni ezt a részt, de hat óra vezetés után arra gondoltam, itt az ideje aludni. Aludni?
De hisz még az ebédnek szánt szendvicseket sem ettem meg. Biztos ismeri mindenki a magyarok által kötelezően elkészítendő otthoni szendvicseket, amiknek nem is a belseje a hungarikum, hanem a külső csomagolása, az a csodálatos alufólia, ami minden magyar szemébe örömkönnyet szül. És meg kell nyugtassak mindenkit, ha külföldről indulsz majd egyszer csak haza, de majd csak akkor, amikor annak eljön az ideje, csomagolhatsz ott is. Kapható az alufólia más népeknél is.
De a szendvics alufóliában, legyen magyar, legyen HUNGARIKUM! Bármit jelentsen is ez a szép magyar szó.

Akkor és ott úgy éreztem, eljött az én időm, meg kell állnom, s innom kell egy kávét, mert különben megszakítom az utam, és nem két nap lesz, hanem két hét.

Megálltam, büszkén kértem egy kávét tejjel, felkevertem, megcukroztam, és csak úgy görögtek le a kis kávécseppek a torkomon, egész legurultak a “motorig”, újra beolajoztak mindet, és beindítottak engem, mint egy fiatal bikát, és a következő 3 óra már könnyedén ment el. A receptet tudtam. Kávé, 300 kilométer, kávé…
A fizető kapuk kálváriája

Egyesül Európa hajrá! Köszönöm, hogy vagy nekem, így nem csak az autópálya díjak lettek uniformizálva, hanem használati díjak és a kommunikációs nyelv is.
Így gyakorlatilag lehetetlenség belekeveredni a régiós szabályozásokba, díjszabási eljárásokba, gyakorlatokba.
Ja persze, ez még nem a következő évezred.

Az én ajánlásom egyszerű.
Legyen nálad készpénz, bankkártya és még több nyugodtság. Nyugodj bele, nem fogsz az autópályán maradni, mert onnan mindenkit elszállítanak ha fizettél a kapunál, ha nem.

A magyar rendszer egyszerű, használati díjat kell fizetni az autópályák használatáért, és ezt szinte minden üzemanyagtöltő állomáson meg tudod oldani legyen az éves díj vagy nem, megyei vagy országos választású.
Na igen, de itt jön a bibi. A tőlünk balra fekvő országokban matricát kell vásárolni, és azt ki is kell tenni jól látható módon, úgy mint itthon is a régebbi időkben. Azt hogy ezt te elfejted, legyen a te bajod!

Nem probléma, menj csak át Olaszországba, élvezni fogod! Mész-mész az úton, telnek-múlnak a kilométerek, és egyszer csak jön a lassítás, eléd kerül pár lehetőség, amik a fizetős kapuk felett vannak, és nem tudod, hogy mit is jelenthet az a jel, ami a kapuk felett van.

Tippelj! Az én tanácsom, hogy tippelj egy jót, jó az, ha zöld színű, ott lehetett készpénzzel fizetni, nem úgy, mint Franciaországban, ahol nem zöld színű volt a jelzés, hanem kis kerek érméket mutatott, még akkor is, ha nem volt nyitva a kapu, vagy ha nem lehet készpénzzel fizetni csak kártyával.
És igen, itt kártyával fizethetsz, és meghallgathatod francia nyelven ezt, hogy mit kell tenned, ha nem tudod, hogy mit kell tenned.
És persze azon is el lehet gondolkodni, hogy mi a teendő a fizetőkapunál, ha a pálya kezdetén nem kaptál tikettet ami a végén lehúzható és azzal fizethetsz. Nos, akkor dobj be egy euróst, és mehetsz tovább. Vicces egy sztori az út!. Egyedül, fáradtan, elgyötörve hidd el még viccesebb!

Majdnem annyira vicces, mint megérkezni a szállásra, amit korábban foglaltál le.
Az éjszakai szállás démona

Megérkeztem az adott célra, nyugodtan szálltam ki az autóból, mert elértem az elsőre kitűzött célállomást, ami immár közelebb volt a célhoz, mint a korábbi lakhelyem. És tudtam, hogy innen én már vissza nem megyek.
Nem féltem attól, hogy a check-in időt túlléptem, hiszen emailben értesítettek arról, hogy mehetek, várnak, ott lesz az ágyikóm, és egy rövid zuhanyzás után ki is élvezhetem az ágyikó minden előnyét, erőt gyűjthetek a másnapi ezer kilométerre.

Igen, akkor és ott úgy gondoltam, ez az én napom volt, már mögöttem volt az előző napi balszerencsés indulás, amikor is az első harminc kilométer után olyan defektet kaptam, hogy a bal hátsó gumit ki kellett kukázni, mert szétvágta a felni, azon is túl voltam, hogy minden cuccot át kellett pakolni egy segítségnyújtó barátom autójába, túl voltam a teljes gumicserén, melyben Buthi GUMAX Zoli segített (ezúton is ezer köszönet apuka), túl voltam a dobozok újrapakolásán, és a súlyok újraelosztásában, próbáltam túltenni magam azon, hogy újra indulok, és megint sikertelenül járhatok. És azon is túltettem magam, hogy amikor megérkeztem, akkor a jobb első oldalról jött nyekergő hang, talán a gömbcsukló adta meg magát. Azt viszont olvastam valahol, hogy arra jó a tengerparti friss, sós levegő. Meg fog gyógyulni!
Szóval, hogy visszatérjek az előző gondolathoz, megérkeztem. Hurrá!

Már nem volt mit tennem, be kellett mennem csak a kapun, a bejárati ajtón át egész a recepcióig és enyém a szoba.
De hogy jutok be a kapun? Van kapu, és látom a bejáratot is, de semmi jel arra, hogy sikerrel járhatok.

A megoldást a mobilnet szolgáltatta. Mert volt erre is megoldás. Este 10-kor megkaptam azt az emailt, amit reggel küldött a szálláshely, történetesen, ha kések, akkor van egy kód, amivel be lehet menni a kapun, a bejáraton, sőt még a szobám ajtaján is.

És csak annyit tudok ajánlani, hogy az így megkapott leveleket becsüljük meg, mert lehet, hogy az volt az utolsó mobilnetes adatforgalmunk azon a helyen, és legyünk türelmesek, nem kell mindenkit hívogatni telefonon, olvassuk el nyugodtan a levélbe leírtakat, és be fogunk jutni. El kell mondanom, nekem is sikerült. Nem elsőre, de pár nekifutás után egész jó eredményt értem el.

About Allen

Check Also

Köszönettel Nagyinak

Itt állunk, és keresünk téged Elmentél, szó nélkül két éve Évről évre gyertyát gyújtunk Szeretünk, …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.