AlleBox blog
Related Articles
A nem túl távoli múltban történhetett az eset (talán igaz sem volt). Kedves barátom felesége a szeretett autójukkal épp beállni próbált a kijelölt helyre a társasház udvarán, és a rossz időjárási körülmények miatt vagy éppen a nem megfelelő összpontosítása okán, amit a kisfia válthatott ki, egy pillanatra nem figyelt, és a figyelmetlensége következtében egy ott parkoló autóba kisebb kárt okozott, ahogy mondani szokás, belement a másik autóba.
Nem volt ebből nagy veszekedés, irgum-burgum vagy épp szitkozódás, még csak ellenségeskedés sem alakult ki a szomszédok között. Ahogy illik ilyen esetekben a két autótulajdonos hölgy párjai, azok az alázatos férfiemberek, megbeszélték egymás között, hogy betétlap cserével, és a biztosító társaság bevonásával orvosolják a problémát, a hibás fél biztosító társasága majd rendezi az okozott kárt, amit nagyjából harmincezer Forint összegűre taksáltak.
Telt-múlt az idő, az autók újra rési szép fényükbe pompáztak, mindenki elégedett volt, és a lépcsőházban sem fordultak el egymástól, kerülve a másik tekintetét, mindkét fél számára megoldottnak tekintették a problémát.
És ezzel le is zárhatnám a mai blogbejegyzést, ha éppen nem kerül egy pici kis apró homokszem a gépezetbe. Egyszer csak jött a postás, és hozta a kárt okozó félnek az értesítést, melyben a biztosító társaság közli, hogy az általa okozott kár miatt a biztosítási besorolását visszasorolják, és csatolják mellé a bizonylatot, hogy az okozott kár értéke elérte a közel hatszorosát, mint amit korábban tudomásul vettek. Barátom elhúzta a száját, és elfogadta a méltatlan helyzetét, még akkor sem ágált, amikor tudatára ébredt, hogy az ártatlan fél autóját a szervizben még azokon a helyeken is megcsinálták, ahol nem is okozott kárt. Ismerjük az „ilyeneket”, amikor semmi sem drága, majd valaki fizetni fog. Szóval a barátom nyelt egyet, és tűrt, mit is csinálhatott volna abban a helyzetben.
A történet leírása során eszembe jutott az az eset, amit édesapám mesélt el serdülőkoromba, abból az időkből, amikor még az emberek nem jártak gyakran autóval, inkább a biciklijüket vették elő vagy villamossal utaztak.
És ebben a történetben az édesapám és munkatársa egy munkanap után a „klubhelyiségben” fogyasztottak el jó pofa sört, hogy felkészülhessenek az otthoni apai feladataikra. A munkatársa két korty között elmesélte, hogy a testvére az előző nap a XX. kerületi Vöröshadsereg útján parkolt éppen le, amikor kinyitotta az autó vezető oldali ajtaját, majd fel sem foghatta mi történt, mert egy biciklis, aki úgy tekert, mint a meszes, egyenesen beletekert az autó ajtajába, majd azon átrepülve egy szaltót hányva a földre zuhant a hátára, és csak fújtatott, mint akit egy bika nyársalt fel.
Édesapám belekortyolt a sörébe, letette a korsót, letörölte a szájáról a sör habját, és csak annyit mondott: az a biciklis, az pedig az én öcsém volt.
Az édesapám sztorija csak annyiba tér el a barátométól, hogy abban a későbbiekben nem fordult elő olyan, hogy az öccse nyitottra rá az autó ajtaját, miközben a munkatársa öccsére biciklizik. A barátomat viszont könyörögve kereste meg a szomszédja, amikor annak a felsége beletolatott a barátomék autójába.
Kedves olvasó! Szerinted mit érdemel az a bűnös, aki a kocsija teljes restaulását más kárára követi el?
