Rossz szomszédság török átok

Utána kell néznem ennek a címnek, hogy Arany melyik művében említette, de amíg ezt megteszem, ki kell magamból írnom a felgyülemlett emléknyomokat.

Történt ugyanis az, hogy nagy eső esett, rövid idő alatt lehullott egy havi mennyiségű eső. Ami nem is lett volna baj, de ez itt, Spanyolország egyik kisvárosában azt jelentette, hogy összegyűlt a víz az utcákon, onnan próbált az arra folyni, amerre lejtett az utca. A víz fele a tengerpart felé, a másik fele a garázsba. Az elektromos hálózatoz elérve, azonnal rövidzár alakult ki, és a világítás megszűnt létezni.
Pá perc múlva kopogtattak az ajtón, és a szomszédból a kedves idős néni egy égő gyertya fényénél annyit mondott csak, hogy itt van ez a gyertya, ennek a fényénél látni fogunk addig, amíg nem orvosolják a problémát, de vigyázzunk, nehogy a gyerekek leverjék a gyertyát, és tűz alakulhasson ki.

Egy hónappal korábban a telekszomszédunk is majdnem ilyen kedves volt, amikor a kerti tüzelés miatt ránk hívta a falugondnokot, és a tűzoltókat a katasztrófavédelemmel egyetemben. A végén megúsztuk tízezer Forint befizetésével, melyet egy hatoldalas határozatban magyaráztak meg.
Hányszor hívhatnánk mi is ki a tűzoltókat, a rendőröket, amikor a szomszédunktól a füst felénk száll, vagy esténként a szomszédban éjfélig tivornyáznak, miközben a Republik ’szállj el kismadár’ száma üvölt a környéken? Persze megvan a véleményem róluk, korábban is megvolt, amikor még a bumeráng adásait nyomatták valamelyik nyáron pont ebből a szomszédtól, és a reggeli adásokat követően hallgathattam a kulturált beszélgetések valamennyi kinyilvánulását, enyhén szólva is debil volt. Mit várhatunk tőlük, ismertek, vagy nem, de fontos celebeknek érezték akkor még magukat. Most is biztos azok!?

Persze van bőven társasházi tapasztalatom is. Megismertem mit jelent a társasházi törvény, az alapító okirat, az SzMSz., a gondnokság és az üzemeltetői feladat, mit jelent a kisebbség jogos állásfoglalásának ismertetése, az amikor az illetékes jegyzőtől felügyeleti jogot igényelek, és persze az, amikor a bírósági eljárások alkalmával annak bizonyítása évekre elhúzódik, hogy az üzemeltető feladta-e a társasház tulajdonosa részére a közgyűlési meghívót vagy sem. Felesleges az egész, csak megöregszünk, és annak a részévé válunk, amit nem is akarunk, mert valami kibúvó úgyis lesz, és soha sem lesz felelősségre vonva senki. De ha igen, akkor hogy fog helyreállítani olyan károkat, amiket nem lehet. ”Vicces sztorik” azok, amikor átfúrják a fűtőelemeket, és azokat nem lehet kijavítani csak a födém szétverésével, vagy amikor a havat az útszóró sóval olvasztják le a függőfolyosókról, és a szulfátos korrózió szétmarja a burkolati fugákat, vízorr-bádogokat vagy épp a társasház gázcsőbekötését. És persze nem mentség, hogy nincs is erről szerződése sem a drága gondnoknak, mert a társasház tulajdonosa csak a társasházat perelheti, a gondnokot nem, a gondnokot csak a társasházi határozat alapján lehet perelni, de azt át kell verni a gondok által előirányzott napirendi pontokon. Hát persze! Ebbe még Colombo bicskája is beletörne.

A társasházban élő tulajdonostársak döntése a közgyűlések alapján sokféle elvet követ:

1. Az ellenkezőjére szavazok, mint a szomszédom,
2. Nemmel szavazok, mert abból baj nem lehet,
3. Igennel szavazok, mert a Feri is azt mondta, jó lesz az nekem, gyorsabban haza mehetek inni egy pofa sört,
4. Mással szavazok, mint amit a többieknek mondtam, hi.hi-hi,
5. El sem megyek, csak akkor, ha az a szemét Béla is ott lesz, mert akkor jól megmondom neki, a többi engem nem is érdekel stb.

Egy ilyen közgyűlés olyan, mint amikor fiatalkoromban az iskolába tartva különböző közlekedési eszközökön utazva hol azt kellett hallgatnom, hogy valaki a fülembe krákog, prüszköl, a pofámba fújja a még szimfónia szagú szájszagát, vagy épp csak állandóan a lábamra lép, lökdös vagy a táskájával tól arrébb. Már akkor is elég volt, és hiába kerestem kiutat abból a helyzetből akár csak egy pillanatra is nehéz volt elvonatkoztatnom, olvashattam könyvet, vagy hallgathattam zenét a ma már a föld színéről is eltűnt walkman-en keresztül. Pont úgy éreztem magam a buszokon, mint ezeken a társasházi gyűléseken, ahol olyan döntések születtek, melyek még kérdésként sem állják meg a helyüket. És valljuk meg őszintén, miképp lehetne a következő napirendi pontra írásban szavazni:

„Elfogadom, hogy nem kerül kamera kiépítésre, és a postaládák a belső lépcsőházba kerüljenek…” Most ez egy igen vagy egy nem?

Persze előnyben vagyok, mert meghallgattam pár előadást a logikai értelmezésekkel kapcsolatban. Talán az jó lett volna, ha egy nyolc általánost elvégző társasházi képviselőt alkalmaznának ilyen pozíciókban. (Nem nincs igazam, ugye, hogy nem, de?)

És most erről eszembe jutott, egy olyan jó kis levélszösszenet, amit ide be is rakok, hogy megérthessétek miről is van szó, mit írt az egyik levelében az az okos képviselő:”Állításának valótlanságát mindig nekünk kell vizsgálnunk.” Milyen nehéz let volna egyszer a valódiságát vizsgálnia? Ugye? Vagy rosszul látom? De hát én adok neki munkát, miért akarná azt vizsgálni, ami nincs?

A gondolkodás helyett inkább a sok felszültség oldására, a stressz méltó levezetésére átmegyek Józsi bához, és elfogadom azt a kis murcit, amit a zalai északi lejtők szolgáltattak a részére, és a szeptemberi szüretéből még megmaradt. Tényleg tetszetős szép, zöld színű alkoholos valami a folyékony takonyra emlékeztet, de legalább már egy korty után egy másik dimenzióba kerülök, oda, ahol tíz kilométerre élnek a legközelebbi szomszédok, és nem beszélnek (hülyeségeket).