“Elváltak. 3 kiskorú. Harcoltunk .Alig láthattuk őket.
Harcoltunk . Nem adta őket láthatásra. Teltek az évek. Bébiszitter vigyázott rájuk. Ő élte az életét. Csak a gyermektartás kellett. Nincs láthatás. Hiába a
bírósági végzés. A rendszer tehetetlen. A rendszer rossz.
Telnek az évek. Kamaszok. Kapcsolat alakul. De anyu szent. Anyu áldozat.
Apu rossz ember.
Az űr óriási. Bepótolhatatlan. Csak rossz emlék van.
Évente csak néhány találkozó. Aztán kevesebb. Mert anyu megbántódik.
Olyat ők nem tesznek. Nem kíváncsiak, nem értik, nem akarják a másik oldal véleményét. Anyu áldozat. Anyu feláldozta magát.
12 év eltelt. Ma, 27, 25, 22 évesek. Anyuval élnek. Ott kell megfelelni.
Mert anyu megbántódik. Mindenki megsérült. Szerintem.
Apának, míg él fájni fog. Én vagyok a gonosz mostoha.
Amikor közeledtek támogattuk őket. Ajándékkal, pénzzel.
Szeretettel.
Anyu a válás elején szólt, bosszút fog állni.
Bosszút állt. Egy életre. Megtehette, mert ilyen a rendszer.
Teljes elidegenítés . Egyszer majd büntetik.
Mindenki megsérült. Baj. Apa nélkül nőttek fel.
Visszafordíthatatlan . Büntetlenül megtehette.
Gratulálok anyunak. Gratulálok a rendszernek.”
Check Also
A papír térfogatsúlya, avagy: biztos, ami biztos
Korábbi instrukciókat figyelembe véve, és megköszönve a támogatást, most egy kis fizika kontra gazdasági eredmény …