Home / Egy kávé illata / Cafetería Elígene

Cafetería Elígene

Úgy éreztem magam, mint egy ‘D’ kategóriás tehetségkutató zsürijében.  Ott voltam, mert ott kellett lennem, akartam valamit, amiről már az elején tudtam, hogy nem lesz egy nagy okosság, és még nekem került pénzbe, pedig azt hittem, hogy én gazdagodom. Igen a jó szó a gazdagság, mert gazdagodni akartam egy élménnyel, egy jó pillanattal, egy kellemes benyomással. Ma volt itt ennek az ideje, mert kitűztem célnak, hogy az iskolakezdést azon a helyen és a “gyermekleadás” után fogom eltölteni, és meglepem magamat, magunkat egy … De ezt már az előbb leírtam.

És miért is gondoltam, hogy nem lehet jó? A válaszom egyszerű. A kiszolgálónak tettem egy röpke célzást arra, hogy mi nem dohányzunk, és ha kérhetem vigye el a hamutartót a tartalmával egyetemben.
Nem vagyok egy válogatós típus, és megértem, ha egy ilyen kérés nem teljesíthető. Igazság szerint az a két csikk sem volt valami csoffadt kis füstszűrő-csonk. Bár az egyik már nem volt annyira “hej de”, és eléggé le volt róla szívva a papír, na de a másik az egész jól nézett ki. Egy junkie mit nem adott volna egy ilyen cigivégért bőséges tartalommal 🙂

Szóval a kávé iszogatása közben azon gondolkodtam, hogy ez a hosszúkávé eléggé a csikkekhez “öltözött”. Ott volt, velünk volt (egy ideig), és olyan ízt hagyott a számban, mint a szememben az a két árva kis elszívott, megrágott csikk.

Nem ez volt az a kávé, amire emlékezni fogok, még akkor sem, ha a hely okot adhatott volna egy romantikus pillanathoz, egy kis lelki béke megteremtéséhez. Úgyhogy visszatérve a zsúrizéshez… Lépjünk túl most ezen, hagyjuk!

Keresem tovább a kávét és azt a helyet, amit szívesen ajánlhatok nektek.

About Allen

Check Also

Doktornő nem csak a maga feje fáj

Kedves doktornő!   Levelemet azért írom Önhöz, mert Ön volt az egyik, akinek elmeséltem szívfájdalmamat …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.