Szájadat betedd! Nem arany Lacinak

Homlokodba húzott fekete sapka mögött

A sötétség mély zugában egyszerű gondolat

köröz.

Igaz apu? Kérdezed gazdádtól, aki szenved,

Mert vénemberré vált a nem sikerült vágya,

kit nemzett.

Az évek tompa súlyként nyomják a lelkedet,

Már, ami megmaradt belőle, mert szétmart,

az idő kereke.

Te is várhatod a jussod, azt mi jogosan illet.

Már, ha van olyan, – de akár meg is élhetnéd az

életet.

Emlékezz szavadra, és nyelj nagyot, felejtsd te

El családod, ints búcsút lányodnak, lépj tovább

Nélküle te…

Viseld férfiként a terhet, mit az idő jelent, és

Ne abból ítélj, mit soha nem élhettél meg,

Gyermek!

Gyenge vagy, gyáva és egyszerű, a léted sekélyes,

Viselkedj egyszer férfiként, a kor már nem számít,

Kezdd el most!

Szánom, hogy ennyire jellemtelen embert látok,

És hallom, hogy miként fested le a sokat tűrt

– Párod?

Légy férfi, állj fel, mesélj el mindent, mi mozgat,

Hogy nem vagy egy jellem, csak egy gyermeteg

Jelleg.

AlleBox blog