AlleBox blog
Related Articles
Deres halántékom mögött, redős homlokom alatt
Az elhangozott szavak súlya könnycseppet fakaszt.
Nem az fáj, ami elmúlik, ami így a múlté, odavan,
Hanem a holnap égő vágya, mely így hasztalan.
De értem én a vágyat, a lendület téged újra hajt,
Nem lehetsz egyszerre vad és vadász. Holnap majd,
Mikor a nap felkel, a madár újra az égbe szárnyal,
Maradok én a kalicka, ami korábban fogva tart.
De mégsem leszek üres, kaptam valamit, melyet
Senki el nem vehet, láttalak közelről mélyen,
Majd amikor fent szállsz az égen és megtekintelek
Én leszek az első kívülálló, aki újra beléd szerethet.
A madárka, ki egykor, dalolt, turbékolt nem hagyott
Mást hátra, mint három tollat a fényes szárnyából.
A szárnya újra épp lesz, felrepíti az égbe, s már holnap
Együtt lesznek ők, a régiek, megszokott rajokban.
A könny mi kicsordult, majd arcomról felszárad,
Jobban jártam így, hogy az szavakból fogantat.
