Kezemben egy pohár víz, életem során számos,
Mint cikázó gondolat agyamat számtalanszor,
Átmos. Nincsenek most szavak, kellemetlen
Érzés lengi át lelkem, üres vagyok, esetlen.
Látod? Ha becsukod a szemed, érezheted is azt
Ahogy, mint egy falnak támasztott léc lassan
Csúszok. A késztetés, amit érzek nem más, mint
A vágy, mely átlengi ernyedt testem, és újra hív,
Küzdök! De nem csak értük, hanem a tettért,
A józan észért, és az örök, hű szerelemért,
Teszem. Ott voltál mikor ketten egy új életet
Kezdtünk, és ezt neked én soha nem felejtem!
Felem, – édes másik Felem!