Arctronán edzett ego-maszkod van a bőröd alatt
Nem kedvelsz Te senkit, csak egy embert, magad
Megtanultál mindent, jól végzed az ősi programot
Nem alkotsz, üres vagy, ilyenné nevelt agyhalott
Hiába nyújtózkodsz, állsz lábujjhegyre nem látod
Nem az a baj, hogy öregszel vagy nem vagy arányos
Üres lettél, belül rothadsz, fent keletkezett a gond
Lett volna lehetőség mindenre, az idő megadatott
Most nincs már semmi, egy üres senki vagy
Talán úgy érzed, hogy veled van mindenki
De az már elmúlt, csak azok maradtak, akik
Csak téged hallanak, amit hazudsz nekik, hiszik.
De felkel majd a nap, és lehull a lepel. Lebuktál!
Előbb utolérik a hazugot, mint a sánta kutyát
Vállald egyszer a tetted, bánd meg bűnöd, lakolj!
Hátha Szent Péter meghallgatja bűnbánatod!