A hajnali szellő ringatja a párnát
Melyet éjjel a hintaágyon hagytál
Boros poharam ónos külső falán
Ott egy részlet múlt, ködös talány…
Lehetne másnak, ki csak figyel
És nem volt velünk az elmúlt éjjel
Nekünk egy közös összeforrt perc
Mi elindított – boldog, felemelt fejjel
Ma már más vagyok, újra erős, szilaj
Boldog, mert tehetek érted, ki hajt
Nem erővel, hanem belső akarattal
Lélekből, szívből, csupa jó indulattal
Megfogom a kezed, vezeted az utam
Becsukom a szemem, egy örök pillanat
Boros poharam opálos külső falán
Karcolat van, holnap minden összeáll