AlleBox blog
Sohasem gondoltam, hogy egyszer majd együtt fogok dolgozni vele, de ma mégis úgy hozta a sors, hogy együtt mentünk, egy helyre és egy célból. És én lehet, hogy időközben már ősz hajjal mutatkozom, de ő még mindig ugyanolyan vörös, mint amilyen akkor volt, amikor megismertem.
Visszaemlékezve arra a napra, tisztán kirajzolódik előttem, hogy napsütéses idő volt, a VII. kerületben egy földszinti üzletben láttam meg, ahogy ott állt egy másik társa mellett, ami szintén egy kívánatos darabnak tűnt. Az volt az első közös pillanatunk, és ha nem lettem volna annyira rámenős, és ő kívánatos, akkor talán soha nem mondhatnám el, hogy ez egy örök kapcsolat lehet.
A közelmúltban volt egy kis problémája, de nem olyan, mint amit nem lehet orvosolni, és ott ahol a beavatkozást végezték, komoly kísértés szele járta át a levegőt. Komoly versenytársam akadt, aki szemet vetett az “én gyönyörűségemre”.
Helytállásomat az sem segítette, hogy többször voltunk rázós utakon, amikor a szem nem marad szárazon, és többször is nélkülöztem őt, éltem hosszabb-rövidebb ideig távol nélküle. De mindvégig tudtam, hogy nem lesz az úgy sokáig, hamarosan újra együtt leszünk. A vágyakozásomat mindig siker koronázta, meg lettem várva, én lettem a párja.
Most ebben a kis szösszenetben szeretném megköszönni, hogy a kezem biztonságban volt, a testem épp maradt, és élhettem úgy az életem melletted, ahogy azt kívánhattam. Örömmel tölt el a tudat, hogy a mai napig is nyomon követed az életem, segíted a mindennapjaimat, és jóban és rosszban is kitartasz mellettem még akkor is, ha ismered a hibáimat és tudod, hogy azokon már változtatni nem nagyon tudok.
Kívánom, hogy olyan sokáig legyünk együtt, mint amennyinek kinézek, köszönök mindent öreglány!
