AlleBox blog
Related Articles
Útmutató személyi igazolvány elkészíttetéséhez a Balaton fővárosában, miután megtapasztaltam a szomszéd városban történő gyors és profi ügyintézést, melyhez ez a történet vezetett.
Nem merem biztonsággal állítani, hogy mindenhol így van, de egy helyen, Siófokon így történt az eset. Személyi igazolványt kellett készíttetnünk a család legfiatalabb tagjai részére. Az igazolván egy másik hivatalos papír megigényléséhez kellett. Ha lúd, legyen kövér, csináltassuk meg egyben, menjen el mindenki, legyen ez egy kis családi program.
Fel voltunk készülve a legrosszabbakra, vittünk magunkkal vizet, életerőt, és magunkat, mint szülők is lenyugtattuk, hogy nem kerüljünk „idegállapotba”, ne ragadjon el magával a „rossz erő sötét ura”.
Tökéletesen jól prognosztizáltuk a ránk váró sötét jövőt. Volt ott minden. egy nem túl segítőkész ámbár nagyon okos portás, aki nem értette a saját helyzetét sem, volt ott egy komolyabb sor a jegykiadó automatánál, kényelmetlen szék és föld, amin a sorunkat ki kellett várnunk, akadt jócskán elfogyó türelem és vízkészlet, és mint kiderül volt egy pontosabban nem volt egy hiányzó személyzet, aki pont az útlevelek és személyi igazolványok részlegétől ment el az éves szabadságát tölteni.
Azért az igazsághoz, hozzá tartozik, hogy szerencsénk is volt, mert az ügyintéző „nagyon-nagyon kedves” hölgy mártírokat megszégyenítően úgy döntött, hogy nem fog elmenni ebédelni. Így reményünk nyílt arra, hogy a sorban állással másfél óra alatt végezhessünk.
Köszönöm innen is a kedvességét, és cserébe nem fogom elmondani a részre, hogy nem csak az ebédet kellene elhagynia egy jó ideig, hanem a vacsorát is.
És eljött a mi időnk. Oda kerültünk, ahova a jegyünk szólt, ott álltunk a célvonalon, onnan már nekünk nem volt más dolgunk csak átadni a jegyet miközben elfoglalhatjuk azt a két széket, ami szemben volt vele, az ügyintézővel, és elmesélni, hogy miért is jöttünk.
Közöltük a csupasz tényeket. Szép napot kívánunk, a kezeit csókoljuk, itt vagyunk, hogy gyermekeink megkaphassák első hivatalos igazolványukat, egy-egy személyit, és hasonlóan a társadalmunk többi értékes tagjához, ők is regisztrált állampolgárok lehessenek, és ha kell ezt a személyijük felmutatásával ezt be is bizonyíthassák.
Hurrá! Gondoltuk, elértük a célunk, mi vagyunk a nap embere. És érkezett a kiábrándító válasz, vagyis kérdés. Hol van a másik két jegy, ami a másik két gyerek részére húztunk a jegy automatánál? Pont úgy éreztem magam, mint Ben Stiller az Apádra ütök film ominózus jelenetében a reptéri becsekkolásnál.
Tessék, hogy mi, miért, micsoda, de ez most komoly? Kérdeztük és gondoltuk egyszerre. Ez egy kandi kamera vagy egy rossz vicc, vagy megsütötte a hölgyet a nap?
De nem, ezt ő komolyan gondolta, és megkért minket határozottan, ámbár udvariatlanul, hogy húzzunk új számot, és várjunk a sorunkra, mert ő most csak egy igazolványt fog elkészíteni.
És drága olvasók, én csak egyet tudok ajánlani ilyen esetekbe. Légy erőszakos, akaratos, törtető vagy bunkó, de ne hagyd magad, Mutass példát magadnak, és légy önérzetes. te megettél mindent, beszéltél a portással, jegyet húztál, megvártad a sorod, most téged illet meg az ügyintézési idő.
Röviden az lett a vége az esetnek, hogy a székben hátradőlve először csak félhangosan majd egyre hangosabban, mint akinek igaza van elmondtam a drága ügyintézőnek, hogy én márpedig akkor sem állok fel ebből a székből, ha a fene fenét eszik, amíg ő nem csinálja meg a személyiket, addig mi nem fogunk innen távozni.
És igen a végre megcsinálta a személyiket, és kapott érte dicséretet is, meg kellett köszönnöm, hogy elvégezte a munkáját, rendes volt, abban a hónapban rászolgált a juttatásaira.
És külön köszönöm, hogy szólt, hogy az én személyim is a lejárat dátuma felé halad, és akár meg is csinálhatja a részemre, ha húzok egy sorszámot, és kivárom a soromat a kis családommal karöltve.
