Akartam?
Nem akartam.
Talán egy kicsit.
Néha összebújni
Valakivel, ennyit.
Csábított a magány,
A szabadság érzete,
Hogy tegyek, mit akarok,
Saját felelősségre.
Ha kedvem van bezárkózzak,
És nyissak, mikor vágyok,
Kizárjak vagy beengedjek,
Azt, akit akarok.
De hirtelen minden megváltozott,
Ezer kérdés,
Ezer gondolat,
S a múlt felülíródott.
Lenyugodott a vihar,
Szél se rebben,
Most már itt vagy,
S én itt vagyok neked.
Nincsenek már habok,
Csak végtelen mélység,
Egymást ölelő hullámok,
Érzelem és érzék.
Mint tengerben a csepp,
És cseppben a tenger,
Bennem vagy,
És én benned vagyok.
…be kell vallanom, mert így van,
Neked megadtam magam…