AlleBox blog
Related Articles
Kérdésként felmerülhet, hogy miképp kerül a címbe a magyar konyha megnevezés, és elgondolkodtató lehet, hogy a globális világban elhelyezkedő magyar konyháról vagy egy médiumról van is szó.
Maradjunk a másodiknál, mert a kávékról szóló bemutató esetében nem lenne jó a konyhaművészetek közé keverni a kávékészítés mesterségét.
Visszatérve a bejegyzésünk címére a ma elfogyasztott kávénk helyszíne vagy valamely produktuma a megjelölt médium egyik kedvence, hiszen az újság által díjazott lett. Nem jártam utána, hogy milyen téma volt díjazás alá vonva, mi csak a kávé körül kialakult helyzetet vettük górcső alá.
Sikerült megtalálnunk azt a helyet, ahol otthon érezhetjük magunkat, már ha szeretjük azt, hogy a pultnál rendelünk, fizetünk, a kávét elvisszük, és ha van kedvünk leülünk elfogyasztani, ha nincs, akkor viszont nem tudom mi lehet, mert olyan opciót nem vizsgáltunk. A gyorséttermeknél legalább biztosított a helyünk. Szóval a pultnál kell rendelni, és fizetni, és ha szerencsénk van, akkor a két asztal közül az egyikhez leülhetünk. Jó ha előre tudjuk, mit is szeretnénk fogyasztani.
Mi rendeltünk egy állandót (hosszúkávé meleg tejjel külön-külön kérve). Egész kedves volt a pultos hölgy, és még akkor sem emelte fel a hangját, amikor laktózmentes tejet kértünk. Bár furán ívelődött a szeme. Majd abból mérhettük le a nem tetszését, hogy a zacctartóhoz a kelleténél is erőssebben verte hozzá a kávéfőző alsó elemét, amibe a kávé kerül. És ez a zacctartó komoly darab, egy egész szekrénynyi.
Fura volt ott állni, várni és az egészet végigasszisztálni, miközben egy kávét szerettem volna békésen elfogyasztani. De türelmes voltam, végignéztem, végighallgattam és végigvártam az egész folyamatot.
A kis asztalon elfért minden, szürcsölgetés közben megtekinthettem a kis cukrászda minden szegletét, a róluk szóló cikk másolati példányát, és azon gondolkoztam, hogy miért is van nyitva a cukrászda belső ajtaja, mért kell hallgatnom a főzési praktikákat, és mi az a szag, amit érzek. Nyúltáp vagy kecsketáp illatára emlékeztetett, de lehet, hogy csak egy adalékanyag volt, mindenesetre olyan mélyen beleült az orromba, hogy már-már kezdett zavarni. És most, ha a kávéról kellene beszélnem, akkor azt mondanám, hogy egy olyan helyen sikerült elfogyasztanom a kávét, ahol engem nem láttak szívesen. Pedig borravalót is adtam, sajnos jóval többet, mint ez a hely megérdemelt.
Az állandóan felmerülő kérdés, ami megmaradt bennem, hogy vajon a Magyar Konyha mit értékelhetett. De ez már egy másik bejegyzés témája lesz.
