Tudom, hogy nehéz neked, de segítek még egyszer, talán utoljára, mert nem akarom, hogy a lelked tovább terheld. Nem való, hogy az életed megkeseredjen a sok felhalmozott „dolog” miatt. Megbocsájtok, és ha tudok, segítek:
- mert hazudtál nekem és a családodnak,
- mert kijátszottál méltatlanul,
- mert dühös vagy, ha nincs pénzed, és ilyenkor mást bántasz,
- mert nem tudsz felelősséget vállalni a tetteidért,
- mert a gyerekeidet felhasználtad a céljaid érdekében, és rossz környezetbe vitted őket,
- mert gyűlölted a szüleimet, és egy kedves szót nem mondtál soha róluk,
- mert gyűlölöd a szüleidet, és a gyerekek láthatásával élsz vissza velük szemben,
- mert elvetted a gyerekek rajzait, amiket éveken át gyűjtöttem,
- mert nem becsülöd meg, amid van, és hamis isteneket éltetsz,
- mert megjátszod magad az ismeretlenek előtt, és mögöttük kibeszéled őket,
- mert az édesapád hagyatékát Te már előre elosztottad a testvéred kárára,
- mert nem tudsz megbocsátani a saját szüleidnek sem,
- mert loptál tőlem,
- mert nem tudsz más örömének örülni,
- mert képes vagy gyerekeket utálni legyen az a gyermeked kis barátja vagy a rokonod,
- mert nem tudsz adni, csak követelni,
- mert erőszakos vagy,
- mert igazságtalan vagy,
- mert olyan emberekkel ismerkedsz, és barátkozol, akiknek a családi egység semmit sem jelent,
- mert börtönbe akartál juttatni,
- mert nem dolgozol, és nem teszel semmit, hogy előrébb juss,
- mert nem tudsz befejezni semmit,
- mert irigy vagy,
- mert önző vagy,
- mert fenyegető személyiség vagy,
- mert a gyerekek előtt éled át a problémáidat,
- mert ez így jó neked!
A változás első lépése a felismerés lenne. De nem hiszem, hogy érted, amire gondolok, azért hagytam itt ezt neked útvezetőnek. Ha egy-egy pont megoldásra talál, kérlek, szólj, és töröm. Addig is jó munkát. Az őszinteséggel ezeket 1 nap alatt rendbe lehet rakni, de lehet nézegetni emberöltőkön át is.
A mai naptól nem Te leszel, hanem ő.