AlleBox blog
Related Articles
Bennem van még az emlék, amikor a barátommal élményszerzési bátorságpróbán voltunk, és egy „nagyromet” nyergében egymás mögött koptattuk a kilométereket. A cél mindig egy volt. Irány Feri-hegy, pontosabban a reptér melletti mellékút eső áztatta dagonyája. Ez volt a mi életterünk, ott kellett megpróbáltatnunk magunk, az ügyességünk, a rátermettségünk.
Hogy mitől is volt nehéz? Ma már nem tudom, de akkor eljutni oda a mellékutcákon, kihasználva a sötétséget, hogy ne legyünk lefülelve ketten a kismotoron, ezt érteni fogja, aki hasonló helyzetbe keveredett egy kismotor hátsó ülésén. Egyikünk volt a sasszem a másikunk a vezető. Aztán a bekötőút maga volt a sztráda, ahol a kismotor minden erejét kihasználva egy több percenkeresztül tartó kövér gázzal eljutottunk oda, ahol már csak méterek kérdése volt, és átszelhettük azt abizonyos dagonyát. És az egészet úgy, hogy a titok maradjon is titok.
Na pontosan ez volt a kihívás maga! A sár volt az ellen, mi voltunk a küzdők, és a rend éber őrei valamint drága, mit sem sejtő vagy úgy csináló szüleink a zsűri. Egy rossz mozdulat, egy meggondolatlan kanyar vagy láblerakás, és megvolt a baj, a zsűri gyorsan ítélt, és nehéz lett volna magyarázkodni.
Pár évvel később pedig ez a hely volt az, ahol kihasználva a természetvédelem által biztosított nyugalmat a kutyámat (később kutyáimat) sétáltatni volt lehetőségem, ott nem jelentett gondot más kutya jelenléte, és nem adott okot arra, hogy magyarázkodnom kelljen arról, hogy egy bull terrier miért tartozik a harci kutyák közé, miközben az eb maga volt a nyugalom, és gyermekek legjobb barátjává vált. Még a macskák is békésen elvoltak vele a házában.
És az akkor sem volt másképp, amikor elmesélve a kutyámat idomítgató szakembernek, aki közben a barátommá vált. A beszélgetéseinket tett követve eljött velem egyszer egy ilyen kutyasétáltatásra.
A helyzet annyiban volt másképp a korábbiaktól, hogy most az egyszer nem biciklivel, hanem autóval, pontosabban egy kisbusszal közelítettük meg a helyszínt. Gyönyörű volt az idő, és büszkén mutogattam a helyszínt, eljött az ősz igazi énje, miközben melegen sütött a nap, enyhe szellő fújdogálta a fák aranyba és vörösbe boruló még épp levélzetét, és a mezők felett a szellő enyhén mozgatta a növények szárát. Láttunk vadászmadarakat, rikoltozó fácánokat, a kutyák élvezték a természetben áramló szagokat és élménydús pillanatokat.
Megszoktuk már a felszálló repülőket, a sokadik után nem jelentett problémát a zajuk, ugyan olyanná váltak, mint a természet egyéb hangjai, részei.
Telt-múlt az idő, és közel voltunk már a kisbuszhoz is, talán pár tíz méternyi távolságba járhattunk, amikor feltűnt előttünk az autóm, és megpillantottunk egy rakás kommandóst, az utolsó ember pont akkor ugrott át a reptéri kerítésen, amikor ráfordultunk az útra. Akkor vált érdekessé a dolog.
Kiderült, hogy a szeretett kisbuszunk felkeltette az érdeklődésüket, mert ott állt már egy ideje. Az ablakai lesötétítése, és a matricák és festések az oldalán, valamint az amerikai Ford Econoline a maga nagy kasztnijáva sem segített a kommandósok figyelemelterelésében.
A történet azzal zárult, hogy hathatósan megkértek arra, hogy távozzunk a helyszínről kutyástul, állatidomárostul úgy ahogy vagyunk a legrövidebb útvonalon. s legközelebb inkább maradjunk a lakhelyünk közvetlen közelében.
Ezek az emlékek pörögtek épp a fejemben a mai nap, amikor is vissza kellett térnem a józan valóságba, mert egy jól nevelt, illedelmesen köszönő (vagy inkább mégsem) hölgy, akinek a jegye a szomszéd székre rám pirított, hogy rakjam el a bőröndöm a helyéről, mert az az ő bőröndjének a helye. Érdekes, gondoltam magamban. Mitől is lesz az övé?
Meg ellett kérdeznem, hogy mit csináljak, hova rakjam a bőröndömet. A helyén van, és ott is marad, mert nem áll módomban új szabályzatot készíteni a repülőtársaság részére. Nem értette a választ, és nem is fogja sohasem. Azt hiszem, nem az én dolgom megértetni vele. Nem fogom ezzel a kérdéskörrel zavarni. És azt sem fogom elmondani neki, hogy azok a fehér izék a tengeren nem hajók ezrei, hanem hullámok taraja, még akkor is ha ezt annyira szuggesztíven, és sokszor tudja elmondani, hogy a kis társasága kénytelen elfogadni az állítását. jó étvágyat kívánok neki a kis szendvicséhez és előre csomagolt almájához még akkor is ha ez így rosszabb és hosszabb volt annál, mint amikor a gyerekek rugdosták a háttámlámat.
