Home / Mars / Ügyesség, avagy túlélni egy spanyol járdát

Ügyesség, avagy túlélni egy spanyol járdát

A repülőn ülök, és írok. Nem mondom, hogy nem zavar a turbulencia, mert nem lenne igaz. Zavar, mert nem szoktam meg, hogy nem én magam hozok döntést a vezetés kapcsán, és ha pilóta lennék, biztos elkerülném az ilyenfajta légáramlásokat, és zavar amiatt is, hogy nem tudok rendesen gépelni, mert össze-vissza mozog a gép, benne a számítógép és az ujjaim is. Kicsit excentrikussá válik a mozgás, már ha frekvenciálisan ezt így lehet említeni. De végül is már mindegy, mert én nem fogom ezt a részt kitörölni, és Te, kedves olvasó már el is olvastad.

A lényeg viszont mit sem változik. A repülések számlával megburkoztam ezzel kihívással, és úgy érzem bátrabb is lettem. Ezt a bátorságot szerettem volna párhuzamba állítani a spanyol járdákkal.

De hogy mit kell tudni azokról a járdákról az már érdekesebb kérdés. Először is azt, hogy a házakat agy telkeket választja el az úttól, hogy közöttük nincsen zöld terület, nem nő a fű, hanem a maga szépségében vagy rútságában egymaga áll. Ez még nem is lenne annyira érdekes, mert a nagyobb városok szinte a világ minden táján ilyenek.

Nagy valószínűséggel a járda alatt is olyan alépítmény van, mint bárhol a világon hiszen azok a járdák jó alapot kaptak, már évek óta a lakosság szolgálatában állnak.

Na igen, de ott van az a burkolat, ami máshol nincs. Ez bizony nem aszfalt vagy gumirozott réteg még csak nem is beton, hanem fényes, enyhén mintázott felületű kőburkolat, olyan, mint a régi szocreál időkben az ember a mosókonyhákban vagy hivatalokba látott. mintha a zúzott kő bele lenne keverve egy agglomerátumba, és az gyárilag fel lenne csiszolva. Egyébként a színe elég tetszetős, és ha jól megnézzük, egységes lesz tőle a látvány, a városkép is.

Persze a látványon nem segít a kutyák okozta balesetek nyoma, amit jó esetben szednek össze, de van hogy otthagynak, vagy a kisdolgokat leöntik. Igen ám, de itt lejtős minden utca, a dolgok elkezdenek folyni amíg szusszal bírják. Végül is a gravitáció megteszi a dolgát.

Azt hiszem eleget írtam a járdák elhelyezkedéséről, és dőlésszögéről, és valószínűleg mindenki fel tudja azt fogni, át tudja gondolni, hogy ettől még nem kihívás egy ilyen járdán közlekedni. Nem is az, amíg nem szembesülünk azzal , hogy a járdák keresztirányba is össze—vissza lejtenek, arra néha eső esik, pára száll, vagy egyszerűen egy húsz centivel magasabban lévő garászbehajtó ível át, mindamellett, minden házhoz minimum egy felhajtó van az útról, ami miatt állandóan változik a járda felszíne, és ugyebár nem leszünk fiatalabban, néha felveszünk egy flip-flop papucsot vagy bőrtalpú cipőt.

Na ott kezdődik a kihívás, vagy ahogy éleslátású barátom mondta, a spanyolok megoldották egy szociológia problémát, a nyugdíjat, mert ezt kevesen élik meg, élik túl.

Ajánlásom a sétákhoz: gumitalpú kényelmes cipő, és a bátorság megszerzése mielőtt késő lesz 🙂

About Allen

Check Also

Doktornő nem csak a maga feje fáj

Kedves doktornő!   Levelemet azért írom Önhöz, mert Ön volt az egyik, akinek elmeséltem szívfájdalmamat …

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.