A mi kulturánk

Nyár idusán a napsugár szűrődik át Sűrű lombjai alatt komoran sétálva Meglátva a kerítés lábazatán a lehulló Levelet mely e nyár „utolsó” levele volt   Az idő itt megállt, nem láthatsz többet Nem lehetsz ott, ez most végleg lehullott A nyár még tart, üde a Világ máshol Ez a levél …

Végigsimította a fülemet a hangod Megérintett a kezed, izzadok Vágyom a pillanatot, mikor Újra a szemedbe pillanthatok Nézz rám és láss Szeretném, hogy velem szállj Érezd a lelkemet Tedd rá a kezedet.

Nincsenek már bálványok, újat sem épít senki Nem kell minden héten templomba menni Elég egy sima felület, a legújabb gorilla glas Melyet null-huszonnégyben tíz ujjal matatsz.   Vegyél új ruhát, új cipőt, fesd ki magad Egy hajmosás után rajtad jel sem marad Kezdésnek szívj el egy cigit vagy hármat Te …

Megélem a jelent, nem félem a jövőt Minden mi van, egy szimbólum jelöl Holnap, ha felkelek nincs bennem félsz Mert a ma minden jele a jövőbe mutat   Repülj velem, fogd a kezem szorosan Érezd, hogy a hátam erős támasz Feküdj rá, elernyedve nyugodtan Itt vagyok féletelek, és óvlak   …

Olyan furcsa…. Hallok valamit, de nem értem. Látok valamit, de alig hiszem. Érzek valamit, mintha mindent. Olyan furcsa…. Az élet játéka…

Örök klasszikus, ami remélem, így is marad. Csiripeljenek a madarak bármit is. Kívánom minden apának ezt az érzést.

Veled vagyok ma még, ölellek Nincs távol a hangod, érezlek Hozzám bújva, beléd karolva Miénk a Világ minden nyugalma   Kisimult az arc, szemem is nevet Érzem megint meleg tekinteted Simít a kéz, melyet imádok fogva Veled leszek ma is és minden nap   Nincs idő, ha Veled vagyok, csak …

Tudsz-e szeretni, ha egyedül vagy? Tudsz-e látni, ha szemed lehunyod? Érzed-e a vágyam, ha nem vagyok ott?

Apa és lánya

Ravasz a szemed, vág az eszed Szeretsz, mindenkit szeretsz Adni úgy tudsz mint senki Én nem tudok neked nem venni Érzem azt, hogy belőlem vagy Egyforma a szín, egyforma a haj Kócos voltam mindig mint Te Remélem, ez így is marad Nehéz volt az elválás ma De nemsokára újra eljön …