Kezemben egy pohár víz, életem során számos, Mint cikázó gondolat agyamat számtalanszor, Átmos. Nincsenek most szavak, kellemetlen Érzés lengi át lelkem, üres vagyok, esetlen. Látod? Ha becsukod a szemed, érezheted is azt Ahogy, mint egy falnak támasztott léc lassan Csúszok. A késztetés, amit érzek nem más, mint A vágy, …
Read More »Tavaszi érzés
Háttal állva érzem a szemed, Mindig óv és féltve figyel. Így volt ez akkor, mikor régen A fák alatt sétálva jöttél velem, És így van most, hogy a lelked S a lelkem összeforrva, megnyugodva Egy közös saját rejteket felkutatva Rügyet hozva, saját gyümölcsöt terem
Read More »Az utolsó versszak
Leteszem a tollat, vége van egy kornak, Mit eddig a lélek hajtott, kiürült, elhalt. Három év s egy tucat, szép emlék áldás, Lefordított papír, a holnaptól mást vársz.
Read More »Felhő szélén ülök
Egy felhő szélén ülök, és röhögök Vagy sírok nem tudom, mert pörög Egy csepp. Melyet úgy látsz könny? Nem úgy van, ahogy Te látod, Férfi vagyok, erős és bátor, Ha kell érted mindent áthágok. Az nem lehet más mint verejték, Én nem vagyok, sírós, gyenge, Az nem más …
Read More »Color hair
Újra tavasz
Deres halántékom mögött, redős homlokom alatt Az elhangozott szavak súlya könnycseppet fakaszt. Nem az fáj, ami elmúlik, ami így a múlté, odavan, Hanem a holnap égő vágya, mely így hasztalan. De értem én a vágyat, a lendület téged újra hajt, Nem lehetsz egyszerre vad és vadász. Holnap majd, Mikor …
Read More »A kutya, aki tudott beszélni
Barna bogárszemeivel először tekintett az új helyre, ahová egy család vitte messze a testvéreitől. Más volt, mint a többiek, gondolatait erős érzelmek indították újabb és újabb utakra, bejárva velük az ismeretlent is. Könnyű helyzetben volt, mert az első pillanattól fogva értette nem csak kutyaszülei ugatását, de embertársaink szavát is. Az …
Read More »Tengermély vég
A szárazföld partján van egy pont,
Read More »A családom
Anya egész nap a konyhában főz vagy épp az iskolából visz haza. Anya mosogat, főz, teszi a dolgát.
Read More »