A mi kulturánk

Egy fülledt őszi éjszaka szarvasbőgést hallgatva Puha pokrócon pihenve, szőlőt majszolok Hátamat a lágy szellő átöleli, gondolom, az élet császára vagyok Nem létezik tér és idő, nem léteznek holnapok Egy van most a jelen, az ég, a hála, hogy ez nekem megadatott.

Eszemben volt egész nap Mióta hallottalak, keresem De nem lelem. Ha nem látlak Nem fáj, míg belém nem mar A gyűlölet

Örülök egy szónak, mi meglep nappal Veled vagyok mindig, nem hagylak bajban Ígéretet tettem, és megtartom szavam Lelkünk összeforrva várja az örök tavaszt   Miért van még is, hogy szemekbe könny gyűl? A problémájuk a mi bajunk, ez nem egyszerű Hagyni kellene mindent, elengedni őket Oldja meg mindenki, ne terheljen …

Tisztelem benned, hogy nem ítélkezel Távolról is rajtam tudod tartani a szemed Tudsz védeni, és oltalmad nem terhes Nem szidsz senkit, és a hangod is kedves   Becsülöm benned azt, hogy NŐ vagy Nem vagy irigy, a másé az nem hajt A szívedben az egész Nirvana elfér És abban az …

Telnek az évek, Te hátra dőlve várod Hogy a pillanat eljő’ majd, téged igazol Én megéltem melletted számtalan pillanatot Rossz nézni, ahogy csak önmagad igazolod   Nem változik semmi egy tévúton jársz Azt hinni másról, mit magadban utálsz Benned van elásva jó mélyre minden Mely elhozza hamarosan a félelmed   …

Ülök egy padon, a hátam nem cipel terhet Nincs most senki, ki a terhemre lehet Az élet ma más, lehet nincs is holnap Nem a holnap miatt figyelek a múltba Elmúlt a nyár, a szomorú tavasz után Ezután nevetek, és nem én, a kutya ugat.

Arctronán edzett ego-maszkod van a bőröd alatt Nem kedvelsz Te senkit, csak egy embert, magad Megtanultál mindent, jól végzed az ősi programot Nem alkotsz, üres vagy, ilyenné nevelt agyhalott   Hiába nyújtózkodsz, állsz lábujjhegyre nem látod Nem az a baj, hogy öregszel vagy nem vagy arányos Üres lettél, belül rothadsz, …

Van a jobb és van a bal, vagy a Fel vagy le, az apa és az anya Látod te is valahogy persze az Ahogy én látom nem ugyanaz   Érthető is, mert a kettő közt van A lényeg, benne van foglaltatva Minden mitől nem láthatod azt, Amit a középső rész bölcsen …

Beszéltem veled, kaptam levelet Már nincs mit mondanom Elmúlt a pillanat. Fogtad a kezem Korábban, nincs már oltalom Tudod, érzed ezt. Én is így teszek És lassan az „űrt” is  felfogod

Mi bennem felszáll, a mindent eltakaró köd A környező tájra telepedve eltakar, de fönt Az ég felé egy kis, de erős foltban – mint bölcs Koponyában a gondolat – fent átüt a jövő, Ott átszűrődik a nap fénye, s meglátom igéző Arcodat