A mi kulturánk

Akartam?   Nem akartam. Talán egy kicsit. Néha összebújni Valakivel, ennyit.   Csábított a magány, A szabadság érzete, Hogy tegyek, mit akarok, Saját felelősségre.   Ha kedvem van bezárkózzak, És nyissak, mikor vágyok, Kizárjak vagy beengedjek, Azt, akit akarok.     De hirtelen minden megváltozott, Ezer kérdés, Ezer gondolat, S …

Egy madár vagyok, ki fentről Mindent lát, Te látod lentről Ahogy az égen átsuhan, de nem Azt, hogy ő lát mindent, pontosan   Szembe szállok a széllel, vagy Ahogy én érzem, pontosan Abba az irányba visz az utam Ami ott a sorsomba róva   Két látásmód, de mégis az út …

A hajnali szellő ringatja a párnát Melyet éjjel a hintaágyon hagytál Boros poharam ónos külső falán Ott egy részlet múlt, ködös talány…   Lehetne másnak, ki csak figyel És nem volt velünk az elmúlt éjjel Nekünk egy közös összeforrt perc Mi elindított – boldog, felemelt fejjel   Ma már más …

Húzta az élet Sodorta a széllel Tükörsima jégen Tovább lépett Reszketett a szíve Remélte, hogy boldog Mit hoz a holnap Csak erre gondolt Jó lenne megállni A jövőbe látni Nem belerohanni Vigyázba állni De él-e, aki fél Minek van értelme Fojts magadba mindent Vagy tedd ki a színre Van-e mire …

Jött es ment Vitt es adott Kaland vagy sors Álom vagy ébredés Lázas érzések Vagy könnyű-gúnyos szavak Gyors indulat Vagy az élet maga Minden hangban ott a múlt A volt, az emlék hangulata Keser- édes érzés A cinizmus megöl, édes Bolond ki a biztosra vágyik S tán minden nő bolond …

Nevetek, mára csak nevetek, mert azt hiszed Van okod arra, hogy a szememre vessed A tegnap búját a múlt árnyékát, melyen Nem látsz át, de soha nem is láttál   Haragszol rám, haragudhatsz a világra Nem marad más, mint egy szabásminta Ahogy fogod az anyagot, mely mindig passzos Benned ördög …

Elveszett gondolat, kihűlt téma Nem marad ma semmi, nincs réma Üres a fej, minden felfokozott, ma Ilyen vagyok, cinikus és konok   Holnap már más lesz, a múlt letűnt Viharfelhők közül a nap is kisüt… Emlékszem rád, érzem az illatod Veled vagyok, ha e pár sort olvasod   A bőröm …

Nincs most más, mint ez a kép, a tenyerem Küldöm egy képben, hogy veled legyen Tudd, hogy ha kell, mindig veled vagyok, Érintsd hozzá a tiéd, és csak a Tiéd vagyok

Egy 8 éves kisfiú műve a szeretetről, ami engem nagyon megfogott. 🙂

Várok, mint a vén diófa levele az őszi szélre, Boldog, mint szellő szárnyán szálló fecske. Nap süti az arcom, melegít, érzem, helyre hoz. Melegíti a lelkem is, főleg, ha reád gondolok.   Egy láng vagyok csupán mi ma még éltet, Holnapra nem marad csak fekete hamu. Da ma ez a …