AlleBox blog
Related Articles
Telnek-múlnak a hetek, mintha már évek óta ezt csinálnám, és az érzés újra és újra előjön. Miért érzem ezt már gyermekkorom óta? Emlékszem arra, amikor 22 éves koromban a szeretett Éva néni megkért arra, hogy ne meséljem senkinek, amiket korábban mondott nekem, miközben kiöntötte a szívét. Már akkor is idősebb volt, mint én most, pedig az 25 éve történt. És az ilyen jellegű kérések miatt fordultam el attól az énemtől, aki mindig segíteni akar másokon. Nem akartam többet segítőkész lenni vagy jó hallgató közönséggé válni.
Ami megmaradt az akkori magatartásformából, az valahol mélyen el van nyomva, legalábbis igyekeztem elnyomni. Persze a szélhámosok, akik tudják, hogy az ilyen jellemeket miképp kell „feltörni”, mindig megtaláltak, és a mai napig is kísértenek, pont úgy, mint a szellemek kísérthetnek „D” kategóriás filmekben. A gyermekeim felcseperedésével azonban megtanultam távol tartani magam az ilyen emberektől, de komoly nehézségek árán csak. És ma már csak néha jutnak eszembe azok az eszmék is, melyek túl az anyagi világon emocionálisan érintettek, foglalkoztattak.
Ilyen volt az, hogy azokat a sérült embereket, akiket mások kinevettek vagy megaláztak, én közel éreztem magamhoz, segíteni szerettem volna a problémájukon legyen az bármilyen természetű. Az akkori eszemmel még az is erősen motivált, hogy olyan párt keressek magamnak, aki egyedül neveli a gyermekét. És érdekes módon ez mostanság ugyanúgy felmerül a fejemben. Miért ne ülhetne két idősebb gerle is egyazon villanyvezetéken. Igen, de ez ma már kicsit másképp van. Az akkori énem erősen érdeklődött minden új iránt, és többet fantáziált, mint a mai, amik meg is éli a vágyait.
Lehet, hogy a telihold tette ezt a sok érzelmi kotyvaszt a fejembe vagy csak a nem meg valósítható utazásom miatt, de el kellett gondolkoznom azon, hogy létezhet-e egymás mellett a fekete és a fehér az összes többi szín, de még a szürke árnyalata nélkül.
Lehet-e valaki kedves, és megnyerő, de mellette végtelenül agresszív? Lehet-e valaki kívülről gyönyörű, de belülről számító, és önző? Lehet-e valaki felnőtt, de közben egy irigy gyerek? Hazudhat-e úgy, hogy igaznak érzi minden szavát? Lehet-e jó szülő, mikor megveti a szüleit és az egész szülőséget?
Nem aludtam jól, ezen a héten nem aludtam jól! Túl jól sikerültek a kérdések, betaláltam, és azonosultam azzal a mondással: „mi vagyunk az életünk forgatókönyvének írója”. Egyszer csak felbukkant a neten egy cikk, amit be is linkelek, mert a kérdésekre megkaptam a választ. És megkaptam a választ arra is, hogy a kérésem teljesítésre került, segíthettem egy embernek, ameddig a segítségemre szorult.
Talán jobban jártam volna, ha nem ezeket a kérdéseket teszem fel, hanem azt, hogy mit lehet csinálni ez ellen. És valahogy úgy érzem, hogy erre már mások is keresték a választ. Legalábbis a cikkből az kristályosodik ki, hogy jó messzire el kell kerülni az ilyen embereket. De lehet?
Ha nem lehet, akkor viszont minden pillanatot úgy kell megélni, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, azaz élvezni kell annak minden pillanatát. Ennek tudatában sokkal jobb volt a héten a spanyol nyelv tanulása is, és egy örök élmény marad az is, ahogy a fiam élete első tétmérkőzésén, csereként beállva 12:4-re győzött a csapatával idegenben. Imádtam a szőke fejét nézni a sok barna hajú gyerek között.
