2020. március 28., szombat
Ma véget ért a párnapos felüdülésem. A kormányfő este 8-kor bejelentette, hogy április 9-ig a nem az alaptevékenységet végző cégeknek kötelezően be kell zárni. Így az esti utam volt egy ideig az utolsó a csarnokig, és kezdhetek készülni arra, hogy a következő két hétben sok limbózási lehetőségem már nem lesz.
Örömteli nap volt azonban, a napokig tartó rossz idő végre egy kicsit jobbra fordult, és bár nem volt olyan meleg, mint a hónap elején, azért a nap átmelegített végre, nem úgy mint két napja, amikor csak 9 fok volt.
A rosszkedvemet kicsit feledtette, hogy játszhattam xbox-on a fiammal és a nagyobbik lányomat is el tudtam érni telefonon, de elég nehéz elviselni, hogy ezen kívül sok kapcsolatra nem tarthatok igényt. A ksiebbik lányomat hónapok óta nem érem el.
Pár napja csatlakoztam egy csoporthoz, ami az apák és gyermekeik védelmét látja el, és ahogy elnézem a helyzetet, nem vagyok egyedül azzal a problémával, hogy megfosztva az apaságtól legalább apai útmutatást adhassunk a gyermekeinknek.
A következő két hét egyfajta meditációs időszaknak kell lennie, amiben azt az utat kell megtalálnom, amit a jelenlegi helyzet vélhetően azért adott, hogy a fejem ki tudjam tisztítani, a dolgaimat el tudjam végezni. Ez most egy ellencamino, ami ugyanazt a célt szolgálja, mint a valós camino.
Tehát, most otthon maradok, és fejet tisztítok. 🙂