AlleBox blog
Related Articles
Ha van az életemben most egy biztos pont, akkor ez pont az a hely, ahol most is ülök. Két kényelmes pad közül lehet választani, de nem messze van még bőven belőle több is. A tekintetem nyugat felé néz ahol pár órája ment le a nap, és a hátam mögött van a tenger, ahonnan ilyenkor kellemes szellő szokott fújni, ami hétről hétre egyre hidegebb, jelezve, hogy hamarosan jön a tél.
A part felől van egy vékony földnyelv, az Alfonso park északi részén, és ez a domb felfogja az erősebb széllökéseket, így kellemes helyet biztosít a számomra. A kilátás pedig magam előtt pazar. Itt állnak a kikötőben a hajók, és pont ezen a részen vannak azok, amelyek csak ideiglenesen állnak a kikötőhelyeken, mert hamarosan mennek tovább, de itt ringatóznak a kikötő igényesebb hajói is, legyenek azok vitorlások vagy motorosok.
Miközben írom ezt a bejegyzést, nyitottam egy dobozos sört, mert az néha jól esik, főleg az írás közben, lehet hogy új csakrát nyit ő is, és ez a szimbiózis összekovácsol minket. És most, hogy leírtam a sörös pillanatot, eszembe jutott a nagyobbik lányom, mert megkért arra, hogy az édesanyjától történő elválás a későbbiekben ne torkolljon alkoholizmusba. Örömmel telit el az a gondolat, hogy nem lettem alkoholista, és ha tehetem nem is leszek az. Sőt az igazat megvallva nagyon nem is hiányzik az alkohol. Miért is hiányozna? Itt van mellettem.
Az imént említett lányom pont az a személy, aki miatt ez a hely a kedvencem lett. Egy olyan pont ez a pad, és maga a kikötő, ahol jól éreztem mindig magam a gyerekemmel, gyerekeimmel. Itt mindig el tudták magukat engedni, őszinték voltak, kedvesek, gondtalanok, amilyennek egy apa szeretné a gyerekeit mindig is látni. Ha meg lehetne állítani az időt, akkor azt kérném, hogy én itt lehessek abban a pillanatban.
Vannak olyan helyek, ahol az emberek különbözőképpen viselkednek, mert az adott helyhez magatartási formák tartoznak. Egy stadionban síri csend van, amikor nincs meccs, és hatalmas zúgás a meccsek alatt, és egy templomba betérve az emberek szinte elnémulnak, ahogy a minap történt meg velünk Murciában (a gyerekek maguktól tudták, hogy ott nem illik hangoskodni). Ilyen itt is, fúj a szellő, néhány hang kiszűrődik a távolból, a sétáló emberek halkan beszélnek, és talán ők is itt osztják meg azokat a dolgaikat egymással, melyet máshol nem tennének.
Itt osztotta meg velem is a kislányom azokat a dolgokat, melyek belsőségessé tették még jobban a kapcsolatunkat. És bár apai füllel nem volt jó hallani, amit mondott, mert a családot érintette, de mégis fontos része volt és lett akkor az életemnek az a sok új információ, érzés, amit elmondott. És talán a legfontosabb az, ahogyan elmondta. Akkor és ott ő felnőtt emberré változott, és kilépett a gyermeki mivoltából. Sok ember ezt az élete végéig nem éli át, gyermekded marad.
A történetnek azonban nem patetikus amerikai boldogság lett a vége, hanem az, hogy döntenem kellett. Megtartom a titkokat, és én leszek a legjobb apuka a Földön, vagy elmesélem a gyermekem problémáit az édesanyjának, hogy a kapcsolatuk rendeződhessen.
Elmeséltem, és a kapcsolatuk rendeződhetett. Azt hiszem, …mert azóta nem volt olyan mély beszélgetésem a kislányommal. Talán a történetet nem éltük át egyformán; – mi hárman.
