AlleBox blog
Related Articles
A gyerekek nem voltak boldogok, pedig minden a terv szerint haladt. Nincs már senki, aki az anyjuktól elvehette volna őket. Sokszor felnevettek, és nem egyszer boldognak is tűntek, de az a gyermeki jókedv, az a kacaj, ami a tüdő mélyéről szakadt olya sokszor fel belőlük, már régóta nem hallatszódott. És a szemük, melyet az apjuktól örököltek, pont olyanok voltak, mikor az apjuk bánatos volt korábban. A gyerekek szemében még az is jobb lett volna, ha az édesapjuktól örökre búcsút vehettek volna, és nem ezt a szégyent kellene átélniük. Nem így ismerték az apjukat, nem olyan ember volt, amilyennek most hallják. Miért kellett börtönbe vonulni, mit követett el. Hiszen ő az apukájuk, akik mellett biztonságban érezték magukat, akivel mindig lehetett játszani vagy kirándulni agy hallgatni valami történetet, mert mindig történt vele valami. Mi az, hogy erőszakos volt és bántotta a nőket, főleg az anyukájukat. Az értetlenség szülte rosszkedv állandósult, és a nyitottság helyett jobbnak látták a való világ fájdalmából a virtuális térbe menekülni, és örök optimista filmekkel elárasztani az agyukat, elnyomva ezzel a rideg valóságot. Így teltek a hónapokat kitöltő napok, melyek hosszú éveknek tűntek…
A nő arcán a seb lassan teljesen begyógyult, de a lelke, melyet akkor tett örökre sebzetté, mikor az illemhelyiségben magán sebeket ejtve, elbújva várta a kiérkező rendőröket, melyet ő hívott magára azért, hogy a kiebrudalt férjét örökre elhallgattassa. Fáj azóta is a gondolat, ami a fejébe beékelődve állandó migrént okoz a számára, és a depressziós állapotából néha egy pohár borral vagy a tetőteraszon egy „enyhítő” cigarettával menekül el. Pont ott próbál erőt meríteni, ahol korábban más férfival romantikázott, és elfelejtve egy kicsit az anyai szerepét visszarepült az időben, és úgy viselkedett, mint egy tinédzser.
Az idő gyorsan repül, a korábbi szép arc látványához ma már több sminkre van szükség, a külső szépség eléréséhez a belső értékek feladása árán lehet elérnie. A sötétség mélyén van valamely belső érték, és gyakran kerül önmagával szemben, hatalmas vívódáson megy keresztül. Nem büszke arra, amit tett, még ha sikerült is elérnie az ígéretét, tényleg el tudott venni mindent a korábbi párjától, ahogy azt ígérte neki, és akkor oly bátran kinyilatkoztatta. Elvette a férfi családját, a gyerekeit, a pénzét, az életében fontos dolgokat, az emlékeit, és még a szabadságát is. Megnyerte sorról sorra a csatákat és a végén a háborút. Sikerült maga mellé állítania mindenkit a közös barátoktól elkezdve a családja is teljes vállszélességben kiálltak mellette. Nem számított az eszköz csak a cél, ami nem volt más, mint a teljes megsemmisítés. Nem volt kímélet, segítség, próbálkozás, csak nyers eszközök voltam, és hatalmi feszengés.
Ma ahogy felnézett, és a tükörben meglátta magát, rájött, hogy nem lehet boldog, mert olyan terhet visz a lelkében, melyet soha nem fog tudni letenni. Hazudott a gyerekeinek, a szüleinek, a barátainak. Tanácsot kért bűnözőktől, és kierőltette magának a jósok jósának jóváhagyó akaratát és beleegyezését, és tőle várt feloldozást. Amit ő megadott, mert ezt akarta hallani, és ebben a pillanatban eszébe jutott az a mese, melyet százszor hallott már, és százszor olvasott el a gyerekeinek…
„Tükröm, tükröm mond meg nékem! Ki a legszebb a vidéken?…”
A tükör össze lett törve, de a tanulság örök: a gonosz elnyeri méltó büntetését.
Lehetett volna egy békésebb út, amit könnyen elérhetett volna a nő, és megmaradt volna a lehetőség, hogy kiegyensúlyozott élete maradhasson, és széppé tehesse gyermekei felcseperedését.
De az egy másik döntés lett volna, és nem az új élet első (félig) hivat
