2020. március 23. hétfő
Nem emlékszem olyan hétfőre, amikor nem lett volna munkám, a hétfők úgy vannak bennem, mint azok a napok, amikor mindenki el akarja a sürgős dolgait intézni, amikkel elmaradt az előző hétről vagy a hétvégén eszébe jutott volna. Mostanában nekem is így volt, mert már a vasárnapi napomon előre tudtam, mit is kell majd intéznem.
Már lassan tényleg múlt időben lehet erről csak beszélnem.
Folytatódott a nagy nihil, egyre több magyar ismerősöm keres meg, hogy mi történik itt Spanyolországban, mi a helyzet velünk, a lehetőségeinkkel és úgy egyáltalán. Feltételezem, az otthoni változásokból lehet már ott is érezni, hogy hasonló forgatókönyv lesz, mint itt. Bár ezt a lakásban ülve elég nehéz átlátni.
Ha nem muszáj, akkor nem megyünk sehová, nem gondolkozunk azon, hogy mi kell a boltból, mert van itthon minden szinte egész hétre. A kajakérdés megoldott, tele a hűtő, van liszt, sütünk kenyeret. Amit nem tudunk még elképzelni sem, hogy mikor lesz lecsengő a járvány. Két hét lappangási időszak az nagyon sok, és mivel március 8-án az egész országban feminista tüntetések voltak, előtte-közben-utána még fieszták és sportrendezvények, vélhetőleg a hét vége felé már nem fog emelkedni az esetek száma.
Már várom a holnapot, mert kezdődik a munka, kicsit el tudom magam foglalni majd valamivel, és kimozdulhatok. Este leteszteltem egy alsógatyás maszkot is, szuperül állt. 🙂 Mozgalom kellene belőle. Alul-felül gatyó.
Felmerült még az a gondolat bennem, hogy most a burka viselői vagy a ninják mekkora előnyben vannak. Látták a jövőt? És vajon módosítják majd ez eu-s törvényeket, amik korábban tiltották a burka viselését.ó?